Hajj... Nem találom a helyemet a világban... Most minden annyira össze van zavarodva... Minden olyan üres és színtelen... Kapaszkodok dolgokba és emberekbe, de érzem, hogy nem bírnak el, túl sok mindent hurcolok magamban... másoktól várom, hogy felrázzanak, közben magamnak kellene megoldanom a problémáimat... Emellett még van egy rossz érzésem is, hogy itt vagyok, de senki sem figyel rám... Beszélek, beszélek, beszélek, de visszajelzést nem kapok... Néha már csak azért szövegelek, hogy mondjak valamit, ne üljek itt a némaságban. Hogy hülyeségeket beszélek, már az sem számít, csupán ostobának érzem magam és unalmasnak... Végül már próbálkozni sem merek, rettegek a kudarctól, a süket fülektől... Inkább elnémulok és meg se szólalok... Olyan vagyok, mint egy leeresztett léggömb.
El kellene mennem megkeresni önmagam, hogy minden a régi legyen... Kapóra is jönne éppen, hogy elutazok pár napra, egy hétre... Talán nem kellene magammal vinnem a netet, egy hét nélküle és a barátaim nélkül, hogy átgondoljam a dolgaimat... Talán jó lenne... De félek is, hogy ha kibírom 3 napnál tovább, akkor többé vissza sem jövök... Lehet épp ezt kellene tennem, itt hagyni ezt az egész álom világot és élni a valóságban. A valóságban, amit meg nem akarok tudomásul venni, éppen ami elől elmenekültem... Mit tegyek? Hajj...
Én figyelek rád Valentine! A levegőváltozás segíthet más szemmel látni a világot, de nem jelent igazi megoldást. Hit, remény, szeretet! Sajnos, mindháromért meg kell küzdenünk. Hol másokkal, hol önmagunkkal.
VálaszTörlésKöszönöm Gitta, jó érzés ezt tudni! Hát már ezt is unom, hogy ennyit kell küzdeni :)
VálaszTörlésszép és őszinte,de nem szabad azt mondani,hogy nem figyelnek rád, mert lehet nem hiszed el,de van legalább 3 ember akik szeretnék tudni minden negatív és pozitív gondolataidat és érdeklődnek felőled :)
VálaszTörlésIgen vannak, de leginkább az bánt, hogy ez az érdeklődés mennyire őszinte, vagy már csak napi rutinná vált-e... Mert most így érzem... Hello, mizu, hogy vagy? Én meg mondom, mondom, mondom és semmi...
VálaszTörlésÉn is járok hozzád mindennap.Nem vagy egyedül, de úgy érzem, hogy még mindíg fülig szerelmes vagy olyanba, aki ezt nem érdemli meg.
VálaszTörlésDe a szívnek nehéz parancsolni, ezt én is jól tudom.
Majd elmúlik ez az állapot és lessz majd jobb is. Pussszantalak !
Kedves Péter bácsi, hát jól látod! De azon vagyok, hogy elmúljon...
VálaszTörlésNagyon örülök, hogy itt voltál!