Új blog

A változás, melyet a SZERELEM hozott, költözéssel és új élettel jár. Új élet, új blog. Itt, ebben a formában már nem folytatom a blogolást. Az új blogomat az oldalsávban megtalálja az, akit érdekel! Köszönöm, az eddigi látogatást, remélem az új blognak is rendszeres látogatóivá lesztek, bár az merőben más témákkal foglalkozik, más szemlélő móddal.

A Változás

Az annyit emlegetett  változás. Sokat beszéltünk róla, nagyon régóta terveztük. Eleinte nem tűnt másnak, mint egy vágynak, egy álomnak, ami talán sohasem valósul meg. Legalább is én így hittem. Griff töretlenül hitt benne, ő tudta, hogy előbb utóbb, meg fog valósulni, csak a "mikor"-t és a "hogyan"-t nem sejtette. De úgy 2 hónappal ezelőtt kezdett körvonalazódni már előttünk, hogyan lesz. Azaz Drága Párom előtt. Ő magabiztosan tartott toronyirányt, még én bizonytalanul kóvályogtam a ködben, igyekeztem a fényt követni, a mutatott utat és végül magam is megérkeztem.

Nem volt könnyű, de hát egyetlen változás sem zajlik zökkenőmentesen. Mindent magam mögött kellett hagynom, ami ismerős volt számomra, megszokott és bele kellett vágnom az ismeretlenbe. Féltem az ismeretlentől, hiszen ki ne félt volna a helyemben? De mikor ott ültem az autóban, útban Szerelmem és a megérdemelt boldogság felé, tudtam, hogy minden a lehető legnagyobb rendben lesz. Nem izgultam, rábíztam mindent Istenre, legyen úgy, ahogy lennie kell. Bár mikor megérkeztem, kissé bepánikoltam, mert mindenfele tekingettem, de Griffemet nem láttam sehol, bár mintha valaki egy párszor szólt volna, hogy: Emi a hátad mögött! De én, mint, aki se lát, se hal...

Kedves volt a fogadtatás, főleg Folti részéről, aki azonnal, elém állt és nyújtotta felém, a pacsiját. Úgyanígy jártam Szotyival, a macskával, aki viszont a maga kis galád módján, mikor meglátott, a fejét nyújtotta felém, hogy simogassam... szóval a család rögtön befogadott! XD És eztán belecsöppentem a család életébe és megtapasztaltam dolgokat, például: a reggeli akár 3 órán keresztül is tarthat, esetleg köríthetjük politikával is, hogy a húsmentes étkezést is meg lehet szokni, feltéve, ha van valaki, aki velem vétkez! Hogy az se zavar már, hogy az asztalt 6-an üljük körül, minden étkezésnél(nálunk nem volt szokás a közös étkezés) Megismertem a tradicionális kajákat, melyeknek alapja többnyire a sajt és a káposzta! :D 

Rengeteg minden megváltozott az életemben, de minden csak jó irányba történt. Itt vagyok Griffemmel, de még mindig alig tudom elhinni. Annyira boldogok vagyunk, hogy lehetetlen ezt leírnom szavakban. Együtt vagyunk és Boldogok vagyunk. Lassan megszokom és megtanulok mindent. És ami a leglényegesebb: VÉGRE ÉLEK!  

Szeretem

"Kicsim, ne haragudj, csak azért nem szeretlek most még jobban, mert nem lehet már ennél jobban szeretni valakit."

A fenti idézet József Attilától származik. Én itt és most kijelentem, hogy nem értek vele egyet. Lassan már 1 éve, hogy Szeretem Griffemet, és ahogy telnek a hónapok, hetek, napok, órák és percek én még jobban, még erősebben Szeretem. Lehet ez? Bármennyire is hihetetlen, igen, lehet! Minden nap, egyre erősebben, túlcsordulva, kifogyhatatlanul. 

Azt mondtam, hogy 1 éve szeretem? Nem igaz! Öröktől fogva a szívembe él. 12 éves cserves kamaszlányként tudtam, hogy ő valahol vár rám, tudtam, hogy létezik, tudtam hogy el fog jönni hozzám... mert láttam őt. Láttam álmaimban, ismertem már őt, emlékeztem rá. Ő a lobogó hajú hősöm, bármennyie is tagadja, tiltakozik ellene, be kell látnia, hogy még önmagát is képes volt legyőzni. Hős Lovagom, aki kiszabadított sötét toronyszobámból, ahol elzárva éltem életem. Hősöm, aki mindennel és mindenkivel szembeszállva, dacolva észérvekkel, ármánnyal, sötét árnyakkal, harcolt értem. Ő töretlenül haladt előre, nem hagyta, hogy letérítsék az útjáról, küzdött értem, kettőnkért, a szerelmünkért. És mint bátor Hős Lovag, győzedelmeskedett! A királylány szívét, már akkor elnyerte, amikor először írt üzenetet neki, s most már kitartásának köszönhetően egészen az övé.

Elbűvöl inteligenciájával, tudásával, bölcsességével, szeretetével, elolvadok mosolyától, huncut kacsintásától és elvarázsol hangjával, mikor énekel. Gyönyörű hangja van és csodálatos dalokat ír. Nem, nem tudja ezt elhinni, pedig én annyira nagyon büszke vagyok rá! Nem vagyok elfogult, ez az igazság. Imádom humorát és történeteit, azt hogy mindig mindenre tud megoldást, mindig meg tud nyugtatni, ölelésében biztonságban érzem magam... jaj annyira sorolnám még! Hát igen szerelmes vagyok, de akkor is tudom, hogy a ő a legtökéletesebb ezen a világon számomra! Már abba beleremegek, hacsak rágondolok, ha pedig velem van, szárnyalok, lebegek, beleveszek ölelésébe. Szeretem, és ezt szavakkal kifejezni nem tudom. Szeretem, jaj... NAGYON SZERETEM!♥♥♥

Hideg van...

Isten állatkertje

Nagy az Isten állatkertje, szokták mondani... mifelénk így folytatják, de nagyobb a Jabil-é! Langyos Peti megint ki tett magáért. Amint meglát engem, az egész csarnok a nevemtől zeng, már mindenki ismer névről. Ha ötpercenként lát ötpercenként kiáltozik nekem... Kedvelt időtöltése a társkeresés... másoknak. Most épp nekem, mivel szerinte itt csak én vagyok szingli. Hiába magyarázom neki, hogy van párom, azért ezt nehéz megérteni. Első jelöltje Géza volt számomra, akivel nem vagyok túl jó viszonyban, mert még a legelején beszólogattam neki és ezt nem jól viselte. A 2-es számú Banderas, hát hozzá nincs osk kommentálom, mert nem is ismerem. ÉS most talált nekem egy új hódolot a Talladegáról, akit eddig még nem is láttam. Szóval róla sem tudok nyilatkozni, csupán Petiről, de akkor ez egy nagyon hosszú blog lenne. Amúgy, amiket mondd azoknak a fele sem igaz, csak az ő álomvilágában léteznek. :D Tegnap is oda szólt nekem: Emőőőke! Ne csináld ezt a Banderasszal, teljesen elvonod már a figyelmét, nem tud koncentrálni, mert mindig téged néz! Nos ez is csak az ő fejében létezik :D 

Ha nem Peti borít ki, akkor Géza... De neki már sikerült visszafizetnem, amikor a büfében, leöntöttem kakaóval... Géza megint bunkó volt Tegnap... Próbált oltogatni engem, mire beszóltam neki: Nem kéne engem piszkálni! Mire vissza szól: ÖRülnél, ha én piszkálnálak, de akkor sem piszkálnálak, ha fizetnél érte! Válaszom: Van, aki engem piszkáljon, ne fáraszd magad hiábavaló dolgokkal! És mivel sértettem hiúságát még megpróbálkozott ezzel: Eléggé gyengeelméjü lehet, aki téged piszkálgat... Nahát ennyire kúltútráltan csevegünk Gézával. Tervezem újabb kakaó adag ráborítását "véletlenül"

Végül egy igazán tanulságos történet: A nap végén a Csillag kapunál áltunk sorban a tömegben. Mindenki igyekezni akart kifele, amikor besorol mellém Yuki és Szandi, egy csegei testvérpár. Addig furakodnak, amíg elém nem kerülnek... Na jól van... mondom magamban, nem szólok, csak menjetek. Aljas dolog, amit tesztek, főleg azzal, aki mindig a segítségetekre van és rendes veletek, de csak menjetek. Ugyanazzal a busszal megyünk, egyikünk sem kési le... Nyugodtan kimentem a kapun, a folyosón utolért Tomi és viccelődött, hogy lekéssük a buszt, de én továbbra is nyugodtan mentem dolgomra. Még bementem a mosdóba, majd szép lassan a kabátomért is felmentem. Épp akkor értem a kijárathoz, amikor a két nőszemély. Persze ők megrettentek látva a sok havat, nacsak ilyen zord időben, ők nem mennek ki. Na mondom... ezért érdemes volt furakodni, tolakodni... Fogtam magam és kimentem, jobban éreztem magam a friss levegőn. Hamarosan jött a busz, és a két lány megint furakodott. Tudtam, hogy úgy is lesz ülőhely, hagytam hadd rohanjanak előre a vesztükbe. Úgy alakult hogy éppen melletük ültem le. Ahogy ők is, én is azonnal elaludtam. Csege előtt nem sokkal ébredtem fel. Rájuk pillantok, látom alszanak. Godolom, csak felébrednek, hiszen az Állomásnál leszálnak. Megáll a busz az állomásnál, nézem őket, alszanak. Nem... nem szóltam neki. Megáll a busz az iskolánál, ők még mindig alszanak és én megint csak nem szóltam neki, hadd aludjanak csak! Az áruházi megállóhoz közelítve magam is készülődni kezdtem, na akkor rázom meg Szandi karját, hogy: Mi van, ti nem akartok felkelni? A két lány úgy ugrott fel és vágott elébem, mintha az életük függöt volna tőle! Leszálltunk a buszról és hallottam, hogy siránkoznak, hogy mennyit kell visszafelé gyalogolniuk... nos igen, jó 3 km-t... Hmm... mit mondjak? Nem voltam kárörvendő, de ebben a pillanatban összenevettem az Égiekkel. Mégis milyen jól rendezik a dolgokat! És mennyire viccesek tudnak lenni! :D Reménykedhetek benne, hogy ez jó lecke volt nekik, de fel sem fogják szegénykéim... és hogy én nem szóltam nekik? Nos a többi 15 csegeit nézve, ők hagyták volna, hogy Füredig buszozzon a két lány...