A Változás

Az annyit emlegetett  változás. Sokat beszéltünk róla, nagyon régóta terveztük. Eleinte nem tűnt másnak, mint egy vágynak, egy álomnak, ami talán sohasem valósul meg. Legalább is én így hittem. Griff töretlenül hitt benne, ő tudta, hogy előbb utóbb, meg fog valósulni, csak a "mikor"-t és a "hogyan"-t nem sejtette. De úgy 2 hónappal ezelőtt kezdett körvonalazódni már előttünk, hogyan lesz. Azaz Drága Párom előtt. Ő magabiztosan tartott toronyirányt, még én bizonytalanul kóvályogtam a ködben, igyekeztem a fényt követni, a mutatott utat és végül magam is megérkeztem.

Nem volt könnyű, de hát egyetlen változás sem zajlik zökkenőmentesen. Mindent magam mögött kellett hagynom, ami ismerős volt számomra, megszokott és bele kellett vágnom az ismeretlenbe. Féltem az ismeretlentől, hiszen ki ne félt volna a helyemben? De mikor ott ültem az autóban, útban Szerelmem és a megérdemelt boldogság felé, tudtam, hogy minden a lehető legnagyobb rendben lesz. Nem izgultam, rábíztam mindent Istenre, legyen úgy, ahogy lennie kell. Bár mikor megérkeztem, kissé bepánikoltam, mert mindenfele tekingettem, de Griffemet nem láttam sehol, bár mintha valaki egy párszor szólt volna, hogy: Emi a hátad mögött! De én, mint, aki se lát, se hal...

Kedves volt a fogadtatás, főleg Folti részéről, aki azonnal, elém állt és nyújtotta felém, a pacsiját. Úgyanígy jártam Szotyival, a macskával, aki viszont a maga kis galád módján, mikor meglátott, a fejét nyújtotta felém, hogy simogassam... szóval a család rögtön befogadott! XD És eztán belecsöppentem a család életébe és megtapasztaltam dolgokat, például: a reggeli akár 3 órán keresztül is tarthat, esetleg köríthetjük politikával is, hogy a húsmentes étkezést is meg lehet szokni, feltéve, ha van valaki, aki velem vétkez! Hogy az se zavar már, hogy az asztalt 6-an üljük körül, minden étkezésnél(nálunk nem volt szokás a közös étkezés) Megismertem a tradicionális kajákat, melyeknek alapja többnyire a sajt és a káposzta! :D 

Rengeteg minden megváltozott az életemben, de minden csak jó irányba történt. Itt vagyok Griffemmel, de még mindig alig tudom elhinni. Annyira boldogok vagyunk, hogy lehetetlen ezt leírnom szavakban. Együtt vagyunk és Boldogok vagyunk. Lassan megszokom és megtanulok mindent. És ami a leglényegesebb: VÉGRE ÉLEK!