Isten állatkertje

Nagy az Isten állatkertje, szokták mondani... mifelénk így folytatják, de nagyobb a Jabil-é! Langyos Peti megint ki tett magáért. Amint meglát engem, az egész csarnok a nevemtől zeng, már mindenki ismer névről. Ha ötpercenként lát ötpercenként kiáltozik nekem... Kedvelt időtöltése a társkeresés... másoknak. Most épp nekem, mivel szerinte itt csak én vagyok szingli. Hiába magyarázom neki, hogy van párom, azért ezt nehéz megérteni. Első jelöltje Géza volt számomra, akivel nem vagyok túl jó viszonyban, mert még a legelején beszólogattam neki és ezt nem jól viselte. A 2-es számú Banderas, hát hozzá nincs osk kommentálom, mert nem is ismerem. ÉS most talált nekem egy új hódolot a Talladegáról, akit eddig még nem is láttam. Szóval róla sem tudok nyilatkozni, csupán Petiről, de akkor ez egy nagyon hosszú blog lenne. Amúgy, amiket mondd azoknak a fele sem igaz, csak az ő álomvilágában léteznek. :D Tegnap is oda szólt nekem: Emőőőke! Ne csináld ezt a Banderasszal, teljesen elvonod már a figyelmét, nem tud koncentrálni, mert mindig téged néz! Nos ez is csak az ő fejében létezik :D 

Ha nem Peti borít ki, akkor Géza... De neki már sikerült visszafizetnem, amikor a büfében, leöntöttem kakaóval... Géza megint bunkó volt Tegnap... Próbált oltogatni engem, mire beszóltam neki: Nem kéne engem piszkálni! Mire vissza szól: ÖRülnél, ha én piszkálnálak, de akkor sem piszkálnálak, ha fizetnél érte! Válaszom: Van, aki engem piszkáljon, ne fáraszd magad hiábavaló dolgokkal! És mivel sértettem hiúságát még megpróbálkozott ezzel: Eléggé gyengeelméjü lehet, aki téged piszkálgat... Nahát ennyire kúltútráltan csevegünk Gézával. Tervezem újabb kakaó adag ráborítását "véletlenül"

Végül egy igazán tanulságos történet: A nap végén a Csillag kapunál áltunk sorban a tömegben. Mindenki igyekezni akart kifele, amikor besorol mellém Yuki és Szandi, egy csegei testvérpár. Addig furakodnak, amíg elém nem kerülnek... Na jól van... mondom magamban, nem szólok, csak menjetek. Aljas dolog, amit tesztek, főleg azzal, aki mindig a segítségetekre van és rendes veletek, de csak menjetek. Ugyanazzal a busszal megyünk, egyikünk sem kési le... Nyugodtan kimentem a kapun, a folyosón utolért Tomi és viccelődött, hogy lekéssük a buszt, de én továbbra is nyugodtan mentem dolgomra. Még bementem a mosdóba, majd szép lassan a kabátomért is felmentem. Épp akkor értem a kijárathoz, amikor a két nőszemély. Persze ők megrettentek látva a sok havat, nacsak ilyen zord időben, ők nem mennek ki. Na mondom... ezért érdemes volt furakodni, tolakodni... Fogtam magam és kimentem, jobban éreztem magam a friss levegőn. Hamarosan jött a busz, és a két lány megint furakodott. Tudtam, hogy úgy is lesz ülőhely, hagytam hadd rohanjanak előre a vesztükbe. Úgy alakult hogy éppen melletük ültem le. Ahogy ők is, én is azonnal elaludtam. Csege előtt nem sokkal ébredtem fel. Rájuk pillantok, látom alszanak. Godolom, csak felébrednek, hiszen az Állomásnál leszálnak. Megáll a busz az állomásnál, nézem őket, alszanak. Nem... nem szóltam neki. Megáll a busz az iskolánál, ők még mindig alszanak és én megint csak nem szóltam neki, hadd aludjanak csak! Az áruházi megállóhoz közelítve magam is készülődni kezdtem, na akkor rázom meg Szandi karját, hogy: Mi van, ti nem akartok felkelni? A két lány úgy ugrott fel és vágott elébem, mintha az életük függöt volna tőle! Leszálltunk a buszról és hallottam, hogy siránkoznak, hogy mennyit kell visszafelé gyalogolniuk... nos igen, jó 3 km-t... Hmm... mit mondjak? Nem voltam kárörvendő, de ebben a pillanatban összenevettem az Égiekkel. Mégis milyen jól rendezik a dolgokat! És mennyire viccesek tudnak lenni! :D Reménykedhetek benne, hogy ez jó lecke volt nekik, de fel sem fogják szegénykéim... és hogy én nem szóltam nekik? Nos a többi 15 csegeit nézve, ők hagyták volna, hogy Füredig buszozzon a két lány...