Először is lerovom adósságomat a vizsgával kapcsolatban, mert most nem erről akarok beszélni. Szóval úgy volt eredetileg, hogy szerdán vizsgázok, ezen a héten, de mégis előrehozták múlthét szombatjára. Elsőként mentem a csapatból, nulla vizsgadrukkal. Hamar végeztem, csak szóbelin dadogtam kicsit. 95%-os eredményt értem el, ami nagyon jónak számít. A többieké 78 és 92 %-osak lettek. Büszke voltam magamra. Ezen a napon derült ki mennyien szeretnek, nem is gondoltam volna. Visszatérve a vizsgáról a többiek kérdezték sikerült-e... próbáltam színészkedni, hogy: Áááá, sajnos nem... de em volt szívem játszani. Jobban örültek a többiek, mint én magam, sorba a nyakamba ugráltak és öleltek. Feri meg úgy tett, mintha az ő érdeme lett volna... -.- a de erről ennyit is jöjjön a lényeg.
***
Vasárnap este utaztam be a városba Griffem elé. Útközben jutott eszembe, hogy ez a busz, nem is abba a buszmegállóban áll meg, ahova Drágámat iráyítottam, ezért picit izgultam. De felesleges volt, mert még a buszon jött az sms, hogy késik a vonata. Így gyorsan elidultam a kiserdő melletti sötét kis úton, amit eléggé gyéren világítottak meg a lámpák, nehezen vettem ki a szembe jövők arcát... Griffemet is a járásáról ismertem fel. Jaj, de boldog volt a pillanat, mikor újra átöleltük egymást.
Tudtuk, hogy nincs sok idők a 18:30-as buszig, így sietnünk kell a Tesco-ba, hogy bevásároljunk. Hát kissé szét voltam esve, de Griffem ismét a helyzet ura volt, így sikerült megtaláli a cappucinot is. Vettünk kedvenc mentolos csokinkból is és olyan kakaós csigát, amin indokolatlanul horribilis mennyiségü porcukor volt. Hazafelé a buszon szorosan összebújtunk, annyira jó volt Drágám karjaiban. Csegén lassan sétálva indultunk el, meg-megállva, egyáltalán nem siettünk. Otthon csináltunk melegszendvicset, miközben Drágám megterítette a kis asztalomat édességekkel... igazán mindenünk volt :))
Hétfőn kimentünk a Tiszához, igaz köd volt és a Drága folyó kicsit ki volt magából, és eléggé dagonya volt a part és még a járda is, mi azért jól éreztük magunkat. Griffemnek volt kis gondja biciklivel, de még ez sem vette el a kedvünket, mint két bolond gyerek. Drágám meg is jegyezte, hogy ő egy nagy hülye gyerek, mire közöltem vele: nagynak hülye vagy, gyereknek nem!
Hazaérve hozzá fogtunk főzőcskézni. Griffem segített... félóráig pucolt egy zellert és rossz lyukon kezdte reszelni a sajtott, a répával viszont jól boldogult! ;) Igazán nagy sikere lett a rakottmakarónimnak, Drágám kért belőle mégegyszer!!! :) Pedig csak azért lett annyira finom, mert együtt csináltuk! :P Éjjel 3-ig fent voltunk, addig szórakoztunk az angyalkártyával, vagy épp az velünk. Aztán végre elaludtunk, persze én ismét csak kitúrtam Drágámat az ágyból, ő meg hagyta, mert szeret... A kedd délelőttre rányomta bélyegét, az hogy ismét búcsúznunk kell. Összebújtuk és csak öleltük egymást egy órán keresztül. Fogadkoztam, hogy nem fogok sírni, tartottam is magam. Kikisértem őt a buszhoz... jaj milyen gyötrelem volt, ismét átélni, ahogyan elmegy... Hazajöttem és zokogni kezdtem, egész délután... Rettenetesen hiányzik...
Angyali Szeretőm, nagyon örülök, ha jól érezted Magadat! :) Valóban Csodálatos napok voltak, és hamarosan még Csodálatosabbak, teljesebbek és Tökéletesebbek lesznek! :$ Feltéve, ha Te is úgy akarod! :$ Kedvesem, Mindennél Jobban, Csakis TÉGED Szeretlek, ezt sose feledd el! (L)(L)(L)(L)(L) Higyj nekem, teszek róla, hogy a Legtökéletesebb Boldogságban ÉLJ a mindennapok minden pillanatában, Igaz Szeretetben, a Tudás egyik legfőbb művelőjeként! :)(L)(L)(L)(L)(L)(L)(L)(L) Amint lehet, én is megírom az én verziómat! :D IMÁDLAK!!! (L)(L)(L)(L)(L)(L)(L)(L)(L)(L)(L)
VálaszTörlés