Napraforgó
Angyal vagyok, békét hozó
Szomorú éjben andalgó,
Csillagok titkát kutató.
Hold vagyok, erőt sugárzó,
S mint a tavasz megújuló
A nyughatatlan vándor.
Virág vagyok, lágyan ringó
Madár éneket dúdoló,
Pajkos szellővel táncoló.
Tenger vagyok, kalandozó,
A földnek életet adó,
Változó mégis állandó.
Mágus vagyok, nagy varázsló,
Csodát és titkot áhító,
Zavaros jövőbe látó.
/régebbi versem/
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Angyal vagy, akinek Szerelmet vallok,
VálaszTörlésKinek hála ismét Lelkemből ragyogok,
S izgatottan írok, mert ajkamban dadogok.
Hold vagy, az, aki mindég is teljes,
Kinek története örök terjedelmes,
Fénylő az éjben, az arctalan szerelmes.
Virág vagy Te, a gyönyörű százszorszép,
Kinek szépségét nem láthatja tájkép,
Mert ragyogóbb a Napnál, kivel szívem együtt ép.
Tenger vagy, az óriás, a fizikai változó,
Melynek Boldogsága örök és állandó,
Ki minden harmatcseppnél, bizony, feljebb való.
Mágus vagy, igen, ki engem elbűvölt,
S megtaláltam végre a bennszülött nőt,
S kettőnk Fényéből épít e világ jövőt!
Végtelenül Szeretlek, Kedves Emőkém! (L)
Örökkön a Te Gabrieled