Smaragdváros

Nem vagyok Dorothy, de valahol azonosulok vele. Ő is elindult, hogy megkeresse önmagát, azaz hogy felébredjen a rémálomból. Ha nem is forgószél, de az én életemet is eléggé felbolygatta néhány külső esemény és én csak tehetetlenül néztem, hogyan omlik össze minden körülöttem. Végig mentem én is a sajat sárga köves utamon, találkoztam a Jó boszorkánnyal és találkoztam barátokkal is, noha nem is a Bádogemberrel, Madárijesztővel vagy a gyáva oroszlánnal bár minden bizonnyal akadt a barátok közt belőlük,a kik segítettek. Hosszú volt az út, mire végre egy héttel ezelőtt pénteken megérkeztem Smaragdvárosba. Az én Smaragdvárosomba.

Észre sem vettem hogyan történt, csak azt tudom, hogy reggel mikor felkeltem jókedvem volt, végig nevettem az egész napot, majd a szombatot és a vasárnapot is. Tulajdonképen minden apró kis dolgon nevetnem kellett. Gondoltam magamban, na nem baj érezd csak jól magad, úgy sem fog sokáig tartani, ahogy lenni szokott... De hétfőre sem múlt el a jókedvem, sőt kitartott egész héten. Hűhaaa!Na de most másként kezdtem látni a dolgokat is. Ráébredtem, hogy nem várhatom másoktól a segítséget, magamnak kell irányítanom az életemet. Képes is vagyok rá.

Felébredtem a rémálomból és most már ki kell lépnem a nagyvilágba. Új embereket megismerni, új dolgokat felfedezni, de mindenek előtt élni. Úgy érzem készen állok rá, éppen ezért tettem közzé Facebook névjegyemet itt a blogban(lentebb megtaláljátok), jelöljetek nyugodtan vagy vegyetek fel skype-ra (mert már ez is van) szilagyiemoke a nevem ott és aki akar, az myvip-en is megtalál. Szívesen beszélgetek, ismerkedek bárkivel. :)