A sors rabja fájdalmat szül,
Két szemében méla bú ül,
Ahogy még a tegnapért tűr.
A sors harcosa fáradt rég,
És nem küzd a holnapért,
Nem kutatja már a reményt.
Sorsának foglya ő régen,
S azt hiszi, sosem téved,
Egyszerűbb, várni a véget.
/régebbi versem/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése