Táncolnak a fák a bús nyári szélben,
Nyögve simulnak a vihar karjába
Sírásuk, mint egy gyászének
Hangzik az éjszakában.
A magány hangjait zokogják nekem,
Fájdalmuk mélyből tör fel az egekbe.
Hasad a felleg, csepereg,
Magam is velük könnyezem...
/régebbi versem/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése