10 év J. -vel

Nem az iskolában találkoztam veled először, nem... Emlékszem már a játszótéren találkoztunk. Azon a nyáron költöztetek oda, ahol mi laktunk. Félénk voltál és vissza húzódó, nem is nagyon ismerkedtünk, legalább is nem emlékszem. Aztán az első nap az iskolában meglepődtem, hogy te is ott vagy... Nem ültettek egymás mellé minket... vicces, de magasabb voltam nálad, ezért Zsike mellé kellett ülnöm. De barátnők lettünk, ahogy az anyukáink is. Együtt mentünk a suliba emlékeszem, hogy néha bementünk a cukiba reggelizni. Tejszínhabos kakaót és szalámis zsömlét... Néha megvártuk Zsikét a sarkon... legtöbbször együtt jöttünk haza. Ez így ment negyedikig...
Addig annyi minden történt... Emlékszem mikor a tesódék kiültek a 3-dik emeleti ablakba és kifelé lógatták a lábukat, azt hittem ott rögtön meghalok a félelemtől. Mik voltak! Belegondolni is szörnyű...

Aztán elköltöztetek az utolsó tízemeletesbe és én Zsikével jártam suliba. (Szegény Zsike... ő már nincs...) De minden nap megvártalak a suli előtt és eléd mentem. Már második óta melletted ültem, aminek apu nem örült. Egyszer meg is fenyegetett a buszból, mikor meglátta, hogy kézen fogva mentünk... Először akkor voltunk eltíltva egymástól. De mi nem fogadtunk szót sosem, akkor is barátkoztunk, akkor is egymás mellé ültünk minden évben, csak nyolcadikban nem, mikor anyud azt mondta végre ülj már más mellé ne csak mellém mindig. Abban az évben lettél beteg... hónapokig nem jöttél iskolába és én minden reggel felsétáltam a bicikli útig hátha jössz. De nem jöttél nagyon sokáig, csak a húgodat láttam és tőle kérdezgettem mikor jössz már? Végre felépültél... és mire felépültél úgy alakult, hogy ismét együtt jöhettünk iskolába, mivel mi is elköltöztünk ugyanabba a tízemeletesbe, sőt ugyanabba a lépcsőházba. Csak te a földszinten, én a tizediken laktam.

Aztán elballagtunk, de így mégis együtt maradtunk. Bár nem egy iskolába mentünk, sokszor tanultunk együtt, megvártuk egymás buszát a Derkónál. Rengeteget csavarogtunk, bár mi csak sétálásnak hívtuk, de mennyit nevettünk! Mindent együtt csináltunk... együtt mentünk először diszkóba, fogorvoshoz is együtt mentünk, egyszerre voltunk betegek... Mennyit lógtam nálatok! És apád mennyire utált! Ekkor voltunk másodjára eltiltva egymástól! Törődtünk vele? Nem nagyon. Kopogás nélkül léphettem be hozzátok, anyuddal tegeződtem, olyan voltál mint a testvérem, húgod és öcséid is... Mindig együtt mindenben... Tényleg mennyi minden volt... Volt egy szép nyarunk, mikor Dadára és Dobra jártunk, mikor kimentünk gyalog Szögedre a tóra. Hogy leégett az én fehér bőröm! :D Akkor egyszer nem mentem veled diszkóba, de máskor mindig elválaszthatatlanok voltunk, jártunk a pasik után, nevettünk rajtuk és persze mindig szerelmesek voltunk és sosem vesztünk össze egy pasi miatt se.

Hogy változhatott meg minden? Amíg ketten voltunk, minden rendben volt... aztán jött anyud hülyesége, hogy ne csak egy barátnőd legyen... és megint el lettünk tiltva egymástól... És mi mégis találkoztunk... Csak nem egyszerre mentünk el otthonról és így nem volt feltűnő. És megint késő estig sétáltunk a városban... 11-ig lent voltunk, nyár volt, meleg volt, feküdtünk a pingpong asztalon és néztük a csillagokat az égen. Ketten voltunk, boldogok voltunk... Mért lett vége? Mi történt? Semmi, csak elköltöztünk és új barátnőd lett... És nekem is, de a legjobb akkor is te voltál. 10 év azért az 10 év...