Ma van a születésnapja, ő azt mondja, hogy a 18-dik, de csak szeretné. Régen betöltötte már, csak egy ideje visszafelé számolja. Viselkedését nézve sosem fog felnőni, hülyesége már néha káros másokra is, de én így szeretem. Mióta az eszemet tudom ismerem, bár még nekem is tud meglepetést okozni. Azt hiszem mindent tudok róla, de olykor csak nagyokat nézek, hogy milyen dolgai vannak.
Régen láttam, sajnos nagyon keveset vagyok vele, mert egy másik országban él, legközelebb nyáron fogok vele találkozni. Így nagyon rossz, hogy még a születésnapján sem vagyunk együtt, de még annak is örülök, hogy legalább msn-en tudunk beszélni. IGaz régebben sem voltunk túl sokat együtt, mert ő ment erre én mentem arra, ő fiú én lány, de attól még vannak közös emlékeink, bár már eléggé megkopottak...
A legkedvesebb emlékem vele a kavicsvár építés, azt hiszem ez a legrégebbi is, innen van a blog neve is. Aztán a közös horgászások, amikor apának be kellett hirtelen menni a városba valamiért és mi ketten maradtunk. Verseny pecáztunk, ami azért is volt egyenlőtlen küzdelem, mert nem mertem levenni a halat a horogról, mindig neki kellett. De ezt is meg tudtam oldani, úgy berántottam, hogy a hal a horogról a fejem felett egyenesen a hátam mögött lévő vödörbe landoljon. Mennyit nevettünk ezen. Az is külön élmény volt, hogy aznap azt a vödröt tele fogtuk hallal apa nem kis bosszúságára, mert ő meg lemaradt róla. És vele voltam akkor is, amikor a rókát láttam. Vele tettem meg a nagy túrát is Bánkútról Szilvásváradra. És még egy pár nagy "túrát" a Tisza partra, ahol csak ültünk és hallgattuk a csendet...
Mellette sosem félek. Vele bátran útnak indulnék egy jégpáncéllá fagyott úton is úgy, hogy tudom semmi bajom nem eshet. Bízok benne, árad belőle a nyugalom és az erő, soha semmi nem tudja kizökkenteni, még a hülyeségeim se. Még sosem láttam sírni őt, még akkor sem, mikor anyu meghalt... Megrendíthetetlen, mint egy szikla. Ő az én szuperhősöm, a testvérem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése