Haza érkeztem. Itt vagyok otthon a Kavicsváron, itt az én helyem, visszavágytam, hiányzott nagyon. Haza költöztem az én kis váramba, ahol az lehetek, aki vagyok és nem kell senkinek sem megfelelnem. Itt 100%-ig én lehetek, én magam vagyok. Örömmel fedeztem fel, hogy van egy csomó újdonság a Blogspotnál és így tényleg a saját izlésem szerint tudom alakítani a blogomat. Most egyelőre itt tartok, jó lenne valami ideillő fejléc, de nem jön az ihlet. Csak pici változások történnek, egy-két modult áthelyezek vagy éppen megszüntetek, a jelmondat: Színház a sors: játszd a szereped! viszont marad.
Annál is inkább, mert ma reggel Ádám jóvoltából éppen erre a számra ébredtem. Ugyanis az ablakom alatt állt meg a kocsijával és teljes hangerőn szólt... Annyira kábult voltam, hogy még ahhoz sem volt erőm, hogy kikiabáljak: ÁÁÁÁÁÁDÁM! Végül is már megszokhattam, van mikor hajnal 3-kor teszi ugyanezt. Nagyon nehezen ébredtem és kellett félóra hozzá, hogy magamhoz térjek. Megint anyuval álmodtam, de most egészen másként történtek álmomban a dolgok. Az eddig feléje érzett dühöm hirtelen eltűnt és nem tudtam már rá haragudni semmiért sem. Megbocsátottam neki és elengedtem... Ó Te Jó Ég! A Dátumra nézek és most látom, hogy 18-dika van... Most már tudom, miért volt ez az álom éppen ma hajnalban... És ha már a dátumoknál tartunk, holnap 19-dike lesz... Dáviddal fogadtunk és holnap jár le a határidő, szerintem egyikünk sem nyert, de majd kiértékeljük fogadásunk tárgyát.
Kiértékelhetném saját magamat is, de félek valamit kihagynék... Boldog vagyok. Olyan boldog, mint amilyen még sosem voltam... Alig hiszem el, hogy ez a valóság... Ezért, ha álmodnék tényleg ne ébresszetek fel... Most minden a helyére kerül, rendeződnek az eddig zavaros dolgok. Szabad vagyok! Élek! Szeretek! Boldog vagyok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése