A sírás kockázatát is vállalom :)

Vajon  hány Kisherceg él a környezetemben? Egyáltalán vannak-e? Kishercegek, akik egy idegen bolygóra tévedve barátokat keresnek? 

Minden nap rácsodálkozok valemire, minden nap tanulok valami újat. Sok leckét kaptam és az egyik ilyen lecke volt, megtanulni, nem bízni vakon az emberekben, hogy a jóbarátok is becsaphatnak, okozhatnak csalódást. Azt gondoltam a túl sok árulás miatt, többé nem akarok nyitni senki felé, hogy ne kelljen újra és újra csalódnom. Megfogadtam, majd nem leszek ennyire, közvetlen és őszinte, majd nem adok annyit magamból, bezárkózok és ha valaki közeledni próbál majd hozzám, rá morgok, mint egy dühös kutya. Ó hát komolyan gondoltam én ezt? Talán 1-2 percig, mert úgy sem tudnék így élni. Nekem szükségem társaságra, arra hogy körülvegyenek emberek. Csak éppen van úgy, hogy ezt a társaságot nem jól választom meg, akiben vakon bízok és hiszek, az támad legelőször hátba és hagy cserben... No de ebből is csak tanulok valamit, azt hogy óvatosabb legyek. Ahogy a dolgok változnak körülöttem, kicsit átformálnak engem is, nem mondanám azt, hogy én is megváltozom a hatásukra... de nem. Én ugyanaz az Emőke vagyok, csak éppen egy-két tapasztalattal lettem gazdagabb, és kissé átformálták gondolkodási módomat, de ez csak a javamat szolgálja. 

Másként látom a világot. Ha kitekintek rá, úgy érzem mintha egy idegen bolygóra tévedtem volna, ahol hirtelen egyedül találom magamat. Néha elsuhan mellettem egy halvány emberi alak, de mire utána nyúlnék, hogy megfogjam a kezét, már elillan. Érzem, nem jó ez így se nekem, se nekik. Alkalmazkodnom kell az őslakosokhoz és el kell indulnom felfedezni a bolygót, hogy megértsem őket, esetleg tanítsak nekik valamit, hogy ne legyenek ilyen illékonyak. Mert látom: vannak, léteznek, de nem ÉLNEK. Jönnek, mennek, teszik a dolgukat, de nem mosolyognak, nem boldogok. Rájuk nézek és azt gondolom: "Szépek vagytok, de üresek" Nem is tudják mi a BOLDOGSÁG. Keresik, de nem találják. Keresik sok mindenben, tárgyakban, emberekben, önpusztításban mégsem találják. A legrosszabb, hogy a boldogságukat másoktól teszik függővé. Nem értik, nem tudják, hogy a Boldogság belőlünk fakad... 

"- Nálatok - mondta a kis herceg - az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek. 

- Nem találják meg - mondtam. 

- Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák... 

- Minden bizonnyal - feleltem. 

- Csakhogy a szem vak - tette hozzá a kis herceg. - A szívünkkel kell keresni."

Szeretnék segíteni nekik, hogy megértsék ezt, hogy a boldogság csupán egyetlen döntésen múlik, az Én döntésemen... És én segíteni szeretnék, de nem kérnek belőle... És a segítő szándékomnak is egyetlen oka, van: boldognak látni a barátaimat...

Barátaimat, akik valahol itt vannak ezen a bolygón, de most nem találom őket. Eltűntek a sűrű ködben. És én jó Kisherceghez méltón, bolyongok a számomra oly idegen világban és keresem a barátaimat, mert egyszer valamikor már megszelidítettem őket és felelős vagyok értük. Valami oknál fogva azonban elvadultak, elkóboroltak mellőlem, de ha valóban az enyémek voltak, akkor visszatérnek hozzám, ha meg nem, hát nem. Van még elég róka ezen a bolygón, akiket megszelidíthetek. De pórázt nem aggadhatok senki nyakában sem, más szabadságát nem korlátozhatom, ezért, ha valaki menni akar, akkor hagyom, hogy menjen. De... "Eszembe jutott a róka. Aki hagyja, hogy megszelídítsék, az a sírás kockázatát is vállalja vele..."  Az árulás attól még árulás marad, ami nagyon tud fájni. De mégis keresem őket mindenhol, és tudom, hogy sok barátra találok még a régiek mellé, akiket ugyanúgy szerethetek... és azt is tudom, hogy ezzel vállalnom kell a sírás kockázatát is. És nem, nem zárkózom el senki elől, mert sosem tudhatom mikor találok még egy csiszolatlan gyémántot... Van már egy ilyenem, de mi lenne, ha egy egész gyűjteményem lenne belőle? :) Hát keresem őket, ahogyan a kisherceg is a barátokat. És ha néhány gyémántról kiderül, hogy hamis, vállalom ezt a kockázatot is. Meg hát... nem csak egyedül én vagyok Kisherceg ezen a bolygón, aki gyémántot szeretne csiszolni ;) - És ez az utolsó mondat célzás volt valakinek, aki remélem érti...