Mikor...

Mikor az égen Telihold ragyog,
S körülötte fényes lázban égnek a csillagok,
Az én szívem lángba borul, úgy dobog,
Mikor csendes éjjelen rá gondolok.

Mikor álmodni kéne, kín az ébrenlét,
Halk sóhajjal suttogom el az ő nevét.
Mikor álmodva képzelem magam elé
Szerelmes tűzben égő mélybarna szemét.

Mikor ébredni kell, én még álmodnék:
Erdei kunyhót és forrást barlang mélyén,
Mikor vízesés alatt fürödni szeretnék,
Csak fognám kezét és boldogan nevetnék...

...Örökké csak vele lennék...

2 megjegyzés:

  1. Ez nagyon széép :) Bárcsak én is így tudnék verset írni :)

    VálaszTörlés
  2. Köszi szépen, örülök, hogy tetszik! :) PRóbáld meg! :)

    VálaszTörlés