Egyek vagyunk

Mindenki másnak fura dolgok lennének ezek, de nekem, nekünk nem az. Még az első pár ilyen esetnél talán meg is lepődtünk, de annyira természetesnek tűnt már akkor is, hogy nagyon nem töprengtünk rajta. Talán az első ilyen ráérzés akkor volt, mikor ismerkedésünk kezdetén, az az már az első nap, mindig egyszerre néztünk fel a blogomra és írtunk a kis chat-re. Aztán ott van az a bizonyos e-mail, amiben arra "kértem", hogy vége már jöjjön msn-re... Nos amint megnyomtam a levél küldése gombot, abban a pillanatban bejelentkezett MSN-re. Számtalan olyan esett volt, mikor Dáviddal beszélgettem és épp csak megjegyeztem: jöhetne már Griff, úgy hiányzik, s ő megjelent. :D De volt olyan is, mikor éppen dolgomat téve itthon, hirtelen késztetést éreztem, hogy bekapcsoljam a gépemet és ő éppen fent is volt msn-en.

Ezek még annyira nem is különleges esetek, de ott van például az, amikor zuhanyozni készültem és az ajtóból visszafordultam a telómért, hogy viszem magammal, mert Drágámtól sms fog jönni. És jött is! Vagy álltam a szoba közepén, ránézek a telefonra és azt mondom magamnak, mindjárt sms érkezik Griffemtől. És persze érkezett is. És hogy ne menjek messzire, tegnap délelőtt szinte ugyan ez meg ismétlődött. Álltam, ránéztem a telóra és mondom magamnak, Drágám hívni fog. Már megsem lepődtem, amikor világítani kezdett a kijelzőm és megjelent rajta az ő fényképe (fényképes hívásazonosító :D) És a tegnap este... Nagyon magam alatt voltam, egyedül éreztem magam, sehogy sem találtam sem helyemet, sem nyugalmamat. Sírtam, kétségbe voltam esve és közben őt hívtam: többször is hangosan kimondtam a nevét. Néhány perc múlva felhívott...(L)

Volt egy nagyon vicces eset. Fogorvosnál voltam és nagyon sokáig húzódott a várakozás. Nézem az órát és közben arra gondolok, már biztos hiányzok szeretteimnek, kereshetnek, csak nehogy akkor hívjanak éppen mikor bent leszek a rendelőbe. Nos úgy történt, hogy éppen a fogorvosi székben ülök, kapom az injekciót, csörög a telefonom. "Ohh - mondom magamban - nem igaz már ki tud ilyen jól időzíteni???" Persze kinyomtam a hívást. Majdnem felnevettem ott injekció közben, hogy ennyire bejött,amire gondoltam a váróban, de akkor megint csörgött a telóm, na mondom most a doki mindjárt rám szól... de nem mert éppen őt is hívták. XD Mikor kimentem és megnéztem ki volt az az elvetemült, aki így tud időzíteni, hogy két injekció között hív, már meg sem lepődtem rajta, hogy Szerelmem az. :D

Nem, mi már ezeken meg sem lepődünk. Azon sem, hogy ugyan abban a testhelyzetben meditálunk, hogy ugyan arra gondolunk, ugyanazokat a dolgokat szeretjük és egyformán Bolondok vagyunk... sorolhatnám még, de le megy a nap mire végzek. Érezzük egymást, érezzük, ha másikunkkal baj van, de azt is, ha éppen egymásra gondolunk. (Állandóan :D ) hogy tud ilyenkor Dobogni a Szív! Szinte kiugrik a helyéről. Érezzük egymást, egymásban élünk, EGYEK vagyunk. Köztünk nem kötelék van, mi egymásban élünk, egymás Szívében, mi magunk vagyunk másikunk Szíve. Szerénység nélkül ki merem jelenteni, nincs ilyen még egy Szerelem, mint a miénk. :) Mi egyek vagyunk! (L)

SZERETLEK DRÁGA KINCSEM! CSAK TÉGED! ÖRÖKKÉ SZERELMES VAGYOK BELÉD!(L)