Köszönök mindent!

Nem, most nem megy a gondolkodás. Ülök egyik, helyről a másikra. A netezés, msn-ezés se köt le, csak egyvalakivel vágyok beszélni és beszélek is, Griffemmel (L). Nem találom a helyem, nem tudok mit kezdeni magammal. Próbálom kitalálni, hogyan tovább, de egyelőre csak azt látom, minden, de minden megváltozik. Most egyelőre hagyom, hogy vigyenek az események, történjenek a dolgok, teszem a dolgom. És közben mondogatom magamban, már semmi sem lesz olyan, mint régen, minden más lesz nélküle. Nehéz lesz, valahányszor kezembe fog kerülni egy-egy holmija, mindig eszembe fog jutni ő. De leginkább az fog fájni, hogy nélküle üres a ház, túl nagy a csend... Nehéz bármit is mondani, egy hét betegség után Mama feladta küzdelmet és elment. 85 évet töltött el itt, szép kort élt.

Az elmúlt két napban a temetést intéztük. Azaz ma már csak keresztanyu és tesóm, mert engem a mai napra kivontak a forgalomból, szigorúan ágyba lettem parancsolva és még a TV-t is bekapcsolták nekem,hogy legalább teljen az idő... Néztem egymás után a sorozatokat, de fogalmam sincs miről szóltak. Igen ilyen is csak én lehetek, hogy éppen most betegszem le. De az az én fájdalmam most, hogy ma nem vehettem részt az ügyintézésben. Még az annyira nem is bánt, hogy nem tudtam elmenni a virágoshoz virágot választani, megbeszéltem tesómmal, milyen legyen, ő elintézte, hanem a búcsúztató beszéd megírásánál nem tudtam ott lenni, mert 2 órát nem bírtam volna ott ülni. Ehelyett itthon feküdtem az ágyban, de legalább végre jól kisírtam magamat. 

Az elmúlt héten egyedül a Griffel való beszélgetések, sms-ezések és telefonozások tartották bennem a lelket. És Vele, mellette nem is félek annyira az előttem álló változásoktól, hiszen nem vagyok egyedül és egy pillanatra sem engedi el a kezem. Hihetetlennül jó érzés, mikor valaki ennyire szeret és törődik veled, aggódik érted... Így volt ez az elmúlt években is, csak akkor Mama tette ugyanezt... Köszönök mindent!