Ilyen az élet - 1.

Na most jön az, hogy mesélni fogok. Így este felé éppen aktuális. Az én mesém az elmúlt napjaimról fog szólni, volt benne jó is, meg rossz is, de túlnyomó részt jó. Mostantól nagyon elfoglalt vagyok, tényleg keveset vagyok msn-en is, annyira keveset, hogy még tesómnak is feltűnt : már nem tudtam elképzelni, hogy mi van veled! - felkiáltással írt rám, majd üdvözölt az Életben. Hát igen ez az élet, amibe most csöppentem igencsak vicces és érdekes is egyszerre. Van benne Benga állat biztonsági főnök, akitől új szavakat tanultam, mint pl: doksi (dokumetum), ami egy ilyen figura szájából igen csak furán hangzik. És ott volt a mindenkin röhögő szőke pasi, akit úgy szerettem volna megfojtogatni... na és vele együtt a szőke divatnőket... akiket azért nagy örömömre oltottak is rendesen, legalább nem éreztem magam annyira rosszul miattuk. És hát mennyire érdekes volt látni, hogy tegnap már sokkal szolidabb külsővel jöttek az oktatásra! :D

Szóval találkoztam mindenféle emberrel, eléggé jól toleráltam az emberi hülyeséget, kivéve a buszsofőrét, aki hajnal 4:20-kor képes volt leoltani engem... mert hát nem volt aprópénzem... mert nem tud vissza adni nekem, mint első felszállónak. Na mondom, bocs, hogy este 8-kor nem tudok hol pénzt váltani, erre visszaszól, hogy ő meg hajnal 4-kor nem tud vissza adni 1000-esből... Egyébként busz... valami nagyon öreg, nagyon régi típus van most, az ajtók nem zárnak rendesen, sőt még az ablak sem, viszont korát meghazuttolva nagyon fürge... kész komfort, hatalmas sebességnél süvit be az ablakréseken a jeges levegő... így 3 alkalommal jéggé fagytam rajta, pedig nem vagyok fázós. Haramadjára már annyira reszkettem, hogy a sírás szélén voltam, annyira nem bírtam a hideget... pláne ugye előtte, Tiszaújvárosban a buszmegállóban álltam fél órát miközben nagy szél fújt... már el is felejtettem, hogy a város ennyire szeles... pedig hát nem hiába hívják viharsaroknak... de ott kint a pusztában ácsorogni a város szélén, sehol egy védett hely, ami megfogná a szelet... még itthon is vacogtam még egy ideig, hát na... kikészültem tőle. Még jó hogy nem lettem beteg, az hiányozna még, a kabátom viszont elszakadt, ami nem jó, nagyon nem jó, mert sűrgősen új kabát kell! ÚGy látszik nálam már ez is fogyó eszköz lett.

De igazából nem is ez volt a rossz dolog a héten, hanem az hogy Pimpim 14 év után elköltözött az örök vadászmezőkre, ahol most éppen egerek és madarak után rohangál. Nagyon hiányzik:( De valahol nagyon durva, hogy Griffem cicája is épp most pusztult el szegény. Fura véletlenek ezek... Igazából fel sem fogom még, hiszen nagyon keveset  voltam itthon, olyan fura volt, egyik nap még láttam, másnap már nem...

Azt igértem mesélek, lenne is sok irni valóm, de fáradt vagyok. Bárcsak lenne több időm és lennék kevésbé fáradt! Nézem az órát, egy óra múlva hív Griffem, addig kitámasztom a szememet, nem szeretnék elaludni, mert muszáj hallanom a hangját, amit annyira nagyon Szeretek, nélküle nem is tudnék elaludni. (L)