Érdekes, vagy inkább félelmetes? Reggel nagyon fájt a fejem, ezért ébredés után még visszafeküdtem kezemben a könyvemmel, gondoltam átveszem a "misztikusok üzenetét" mégegyszer. De még mielőtt kinyitottam a könyvemet, szüntelen Griffemre gondoltam. Hirtelen nagyon lehangolódtam, elkeseredtem... és ekkor ahogy mostanában annyiszor kértem Istent, hogy segítsen nekünk, előrébb jutni, segítsen terveink megvalósításában... többször is elismételtem mondandómat, majd a könyvemet kezdtem olvasni. Fél óra múlva csörög a telefonom: Tesóm hív. Na mondom vajon mit akarhat... Részletesen nem fejtem ki, de olyan hírt közölt velem, ami összefügg azzal amit Istentől kértem. Azaz, olyan dologról volt szó, ami segít előrébb mozdulnunk.
Persze első döbbenetemben megijedtem, és hebegtem habogtam, miközben tesóm a válaszomra várt. Végül rám szólt: Nem kell ezen gondolkozni, belevágsz és kész! Nem biztos, hogy lesz több esély. És igazat is adtam neki, de az ijedtség még dolgozott bennem. Picit meg is riadatam, de az eset annyira hihetetlen volt, hogy alig vártam, hogy meséljek róla Griffemnek, akit szintén sikerült lesokkolnom. Így most tesóm kézen fog holnap és visz Debrecenbe, hogy egy lépéssel közelebb kerüljünk Drága Párommal terveink megvalósításában. Ami azt illeti, nem is lesz olyan kis lépés ez... HATALMAS LÉPÉS! Remélem minden jól fog alakulni.
Nem érzek félelmet, pedig tudom, hogy ezzel hatalmas változás következik be az életemben. Merni kell! Épp az előbb meséltem egy történetet HeDávidnak msn-en. Régebben Miskolcon a Szentpéteritől akartam eljutni a Búza Térre. Nem volt kedvem gyalogolni, pedig Adél barátnőmmel egy párszor megtettük ezt az utat gyalog. Szóval úgy gondoltam busszal megyek le a Búzára, de nem tudtam melyik busz visz oda, nem is kérdezősködtem, meg sem néztem a menetrendet sem. Éppen jött egy busz és felszálltam rá. Gondoltam, ha rossz felé kanyarodik leszállok róla és legfeljebb gyalogolok. De jó felé ment a busz, igaz kis kitérővel, másfelől közelítve meg a Búzát, de végül odaértem. Csak mernem kellett felszállni egy arra jövő buszra. Végül is előbb utóbb minden busz a Búza Térre jut! ;)
Egyébként a holnapi naphoz is így állok hozzá: "Merni kell felszállni arra buszra" Ha a félelmeim rabja vagyok, akkor soha, de soha nem jutok előre, csak egy helyben toporgok. Bele kell vágni mégha, nem tudom hova jutok vele, mégha annyira bizonytalan is, de ha begubózok a csigaházamba, akkor semmire sem jutok. És így nem kell később szemrehányást tenni magamnak, hogy: Mi lett volna, ha...? Ezt nem akarom, ez a legszörnyűbb, ha a múlton és a meg nem tett lépéseken kesergűnk. Inkább belevágok, merni kell! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése