Annyi minden vár

Zuhog az eső... Mintha az ég is sejtené, hogy rossz kedvem van. Most mért tagadjam, hogy depis vagyok? Elégedetlen önmagammal. Mi bajom? Fogalmam sincs, csak érzem, hogy valami nagyon nincs rendben. Tegnap még szép volt minden, önfeledten tudtam nevetni, poénkodtam, fickándoztam, mint hal a vízben és most ez őszinte is volt... nem kellett megjátszanom a jókedvet. Most meg vergődöm, mint a partra vetett hal... Pfff! Ezek a halas hasonlatok... utálom a halakat, nem is tudom, miért éppen ez jutott eszembe... Hagyjuk is!

Ma egész délután kerestem a tegnapi jó kedv nyomát, találtam valami hasonlót, de nem volt az igazi. Azt hiszem túlságosan is kapaszkodtam a vasárnap emlékébe, azt vártam, ha megragadom, akkor mára is jut belőle. De megint mindent elszúrtam, olyan mintha meg sem érdemelném, hogy végre felszabadult legyek. Mintha egy kalitkában élnék és saját problémáim rabja lennék.

Fogoly vagyok, a szobám, a székem, a laptopom foglya... Fel kellene rázódni, kimenekülni a világba, mert ez nekem így nem jó. Már nem vonz annyira ez a netes világ, már nem bűvöl el annyira, mint régen... Élnem kellene, de annyira félek, hogy az élet megsebez megint, félek, hogy ezúttal nem élném túl, ha történne valami... Marad a mese világ?


Megbabonáztál egy perc alatt
Mindennél jobban akartalak
Tiéd lett minden, de többre vágysz
Szívod a vérem, börtönbe zársz
A varázs megtört régen már

Refr.:
Mese voltál sose szóltál, hogy kápráztat ez a kincs
Kiraboltál, mire jó már, ha végül semmid sincs
Csak egy álom, alig várom, hogy elengedjen már
Ez a béklyó nekem így jó
Még annyi minden vár
Szabadulsz túl nagy a súly, túl sok a rács, mi körbe zár
Menekülj, hiszen annyi minden vár

Ilyen az élet ha belehalok
A szenvedélyed mire való?
A varázs megtört régen már
/Hooligans/