Játék

Bosszúnak indult... Egy életre szóló barátság csúfos véget ért. A miértek és a hogyanok nem lényegesek, az hogy odáig eljutottunk, ahova, számomra világossá tette, hogy nem volt igaz barátság, az igaz barátság mindent túl él. Ez a barátság már az első akadálynál megbukott. Ordítani tudtam volna, annyira fájt, hogy vége... Eldobott, megalázott és belegázolt a lelkivilágomba, széttiporva azt egy teljesen más embert formázva belőlem. Bosszút akartam, megfizetni mindenért...

Lassan apródonként építettem fel a tervemet... Kell egy új myvip, kell egy új msn és egy új arc. A személyiségemet meghagyom, mert azt meg kell szeretnie, ahhoz kötődnie kell... és mikor már a barátom lesz, a legjobban kötődik hozzám, majd eldobom... Érezze ő is, amit én akkor... de a sors közbe szólt.

Kaptam egy levelet myvipen valakitől, aki előzőleg bejelölt, hogy felvehet-e msn-re... Rendes körülmények között nemet mondok vagy nem is válaszolok, sőt vissza sem nézem, hogy ki ő... De akkor azokban a napokban nagyon magányos voltam, gondoltam miért ne, legalább valaki szól hozzám és nem unatkozok. Meg végülis kipróbálom, tudok-e "játszani", felkészülni nagy bosszúálló tervemre.

Öt perc múlva már beszéltünk is. Ahogy haladtunk előre, egyre több közös dolog jött elő, arra gondoltam, hogy ilyen nincs... Félelmetes volt a sok véletlen és félelmetes volt a belőle áradó nyugalom és lelkibéke, amit én régen elveszítettem. Ahogy haladtunk előre egyre jobban láttam, hogy ő teljesen más, mint a többi fiú, nem az a sekélyes, felszínes, buta srác, aki csak szexet akar. Szégyeltem magam, amiért játszok vele, mert ő nem érdemli meg, hogy ezt kapja. Bevallottam neki mindent... Legnagyobb megdöbbenésemre még csak meg sem botránkozott rajta, legalább is nem mutatta, de biztos vagyok benne, hogy azért csalódott... Rendesen viselkedett és ez megnyugtató volt, hogy legalább nem éreztem rosszul magamat. Szégyeltem magam, főként azért mert így kellett megismernem őt, pedig mennyire jó volt beszélgetni vele...

Láttam magam kivülről, láttam, hogy mivé lettem, és végre észhez tértem. Nem akarok ilyen lenni! A régi énemnek sose jutott volna eszébe egy ilyen játék! De én mentem előre fejjel a falnak... csak mert egyszer valaki teljesen kiforgatott magamból. Hónapokig nem találtam sem a helyemet, sem önmagamat, míg végre jött valaki, akivel egy beszélgetés segített megtalálni azt, aki voltam.

És a játék? Emberek érzéseivel nem szabad játszanunk, ezt most megtanultam. Amúgy sem nekem való, akinek van lelki ismerete, az nem is képes rá. A barátaim megmondták előre, hogy ne csináljam, hogy nem fogom én ezt bírni, hogy én nem ez vagyok. Igazuk volt... Soha többé! Se bosszú, sem játék... Csak béke és szeretet, úgy mint régen.