Rám talált

Nekem adtál mindent,
De én mentem a saját fejem után.
Tudtam, hogy mit érzel,
Nem törődtem azzal, hogy téged ez bánt.

Mindig benned éltem,
Mélyen a lelkedben,
Mindig szerettelek,
De az még nem volt szerelem.

Most halkan szólsz hozzám,
És látom, szemedben ott a bánat.
Tudom, hogy mit érzel,
De engem a szerelem még várat.

Mindig benned éltem,
Mélyen a szívedben,
Mindig szerettelek
És ez már talán szerelem.

Halkan szólok hozzád,
És látom szemed csillogásán,
Tudod, hogy mit érzek,
Mert ez a szerelem végre rámtalált
/saját/