Ajándék

Tudjátok én tényleg, hogy nem kaptam semmit sem karácsonyra, na jó egy kisebb ajándék csomagot, meg egy baleset biztos papucsot. Annyira nem is érdekelt, hogy kapok-e vagy sem, mert nekem nem is erről szól az egész. Ünnepnek meg azóta nem tekintem, amióta anyu nincs, szerettem is volna hétköznapként megélni, de valahogy mégis csak átment ünnepbe. A Szent estéről írtam, hát sikerült ahogy sikerült bár végig "krampuszoskodtam" végig azt mondogattam, hogy én ezt nem csinálom, azt nem csinálom... szóval nem akartam.

Másnap alig vártam, hogy jöjjek hozzátok és ti elkezdtétek sorolni, hogy ki mit kapott karácsonyra én meg csak hallgattam. Mikor visszakérdeztetek én nem is akartam elmondani az én nyomorult Rexona ajándékcsomagomat, hogy ne nézzetek le érte... Bár nem is értem mért gondoltam ilyen butaságokat... De komolyan mondom, hogy már nem is vártam semmit ettől a naptól. Sőt egész rossz kedvem volt a karácsony miatt is meg más miatt is...

Már megint túl jól titkoltam, hogy bajom van, senki nem vette észre csak Ő, még pedig abból, hogy eltűntek a szmájlijaim. Persze tagadtam, hogy semmi bajom, nem akartam vitát, bár ha így belegondolok, még sosem múlt el karácsony veszekedés nélkül, szóval ennek is meg kellett lennie. De úgy érzem, most tényleg el tudtam mondani, és talán meg is értette mi a bajom. Remélem.

Szóval meg volt a karácsonyi veszekedés is, már hogy ne legyen hiányérzetem, majd a lelkizés... Nem tudom, annyit hallom a tévében, hogy sok embernek éppen ilyenkor karácsony körül van a legnagyobb szüksége arra, hogy figyeljenek rá és törődjenek vele. Lehet ezért is provokáltam ki a veszekedést... odafigyelésre és szeretetre vágytam, sokkal jobban mint máskor, amit meg is kaptam. És már nem is bánkódtam a nyomorult karácsony miatt. Szépen helyre állt a lelki békém, és nem érdekelt, hogy kinek mit hozott a Jézuska, mert már tudtam értékelni, azt, ami nekem van, amit én kaptam karácsonyra: Az, hogy együtt lehettem a családommal, mármint ami még megmaradt belőle, nekem mindennél többet ér, vagy az hogy van olyan barátom, akire számíthatok az felbecsülhetetlen. De hogy egy saját készítésű kép, ami ráadásul nem is kézzel fogható, ekkora örömet tudjon okozni mert készítője bele adta szíve minden szeretetét és pont ezáltal a világ minden kincsénél többet érjen, na ez a felfoghatatlan.

Életem legszebb karácsonyi ajándékait kaptam idén... Ráadásul igazán szép estévé varázsolódott át a nap. A legszebbé. Most csak ez számít... és magában már ez is egy ajándék. Az ilyen ajándékokból sosem elég! Köszönöm...