Szerencsére tesómmal már rögtön reggel tudtam beszélni, mire feljöttem msn-re ő már várt. Egyedül volt otthon így minden figyelmét én élvezhettem (beszélgettünk és Facebookoztunk közösen). Nem is tudom, mikor volt utoljára ilyen... nagyon régen. Mondtam neki, hogy elestem, már meg sem lepődött rajta, csak azon, hogy bent a házban, végül annyival lezárta hogy: "Te minden karácsonykor elesel?" Hát igyekszem :D
Mikor eljött a fadíszítés ideje hát... Nem akartam, aztán mégis és azok a nyavalyás zenék is... Jól van na... sírtam közben... mert még a húsleves is pont olyan ízű volt, mint amilyet anyu főzött régen, mert a mákos bejgliről is papám jutott eszembe... mert úgy megölelném a tesómat...
Jól van erről ennyit. Fadíszítés előtt még rendet kellett tennem... nos az úgy volt, hogy össze akartam csukni a ruhaszárítót, de VÉLETLENÜL az ujjamat is odacsuktam. Persze nem maradt észrevétlen újabb balesetem, meg is kaptam érte a magamét: "Látom, hozod a formádat" Na de ezzel még nincs vége, mert 2 órával később a mikró hirtelen lecsapta a biztosítékot és sötétbe borult a ház, csak a gyertyák világítottak. Na de ehhez nekem már semmi közöm nem volt!
És miközben írom ezt a bejegyzést, arra gondolok, hogy te jó ég, mi jöhet még? Még nincs vége a napnak... Hát nincs, mert épp most arra figyelek fel, hogy az egyik mécses nagyon lángol a polcomon. Odamegyek el akarom fújni a lángot, de nem alszik el, viszont mécses hátrább csúszik a plüssök közé, a helyén meg egy égett barna kerek folt maradt a fehér polcomon... Na szépen nézek ki még a házat is felgyújtom... :D
Boldog karácsonyt minden olvasómnak!
Amint behoztuk a fát a szobába, Pimpi azonnal szemügyre vette, majd díszítés közben folyamatosan kiabált velünk... nem tudom mit akart mondani :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése