Boldog lennék...

Már napok óta akarom írni. Igen boldog vagyok... Nem tudom meddig tart. Valahogy mindig, mikor elér ez a nagy boldogság jön valami nagyon rossz az életemben. Mondjátok azt, hogy most nem, hogy most minden rendben lesz! Repülni akarok, szárnyak nélkül, lebegni, lubickolni, élvezni minden pillanatát ennek a ritka érzésnek.

Félek, hogy nem tart soká, ezért szeretném megragadni minden egyes percét és átélni, kiélvezni... úgy, hogy csak az enyém. Úgy érzem végre kijár nekem is, bár van némi lelki ismeret furdalásom, mikor látom, hogy pont most mindenki szomorú körülöttem. Így nehéz... Pont most... Legyen már vége a veszekedéseknek, sértődéseknek... csak most egy kis időre, hadd tudjam élvezni, utána úgy is jön megint valami rossz, de addig is...

Olyan rosszul indult ez az évem, az első napokban szinte a poklot jártam meg, azt hittem már semmi sem lesz olyan, mint azelőtt, sőt azt hittem már semmilyen se lesz. De most jó, most szép... lehetne... De fáj látnom, hogy szenvedtek. Béküljetek ki... felejtsétek el, azt aki nem érdemel meg benneteket... tanuljátok már meg végre, hogy ne csináljatok olyat, amit később megbántok..., ne durcizzatok már be minden kis apróságért... mosolyogjatok, mosolyogjatok, mosolyogjatok!