Vallomás

Elmondanám mit érzek,
de a vallani félek...

Lehunyom a szemem
úgy tárom eléd lelkem,
Elkezdem mondani csendesen
Mennyit ért az életem,
Amikor még nem voltál nekem.

Nem tudtam milyen szeretni,
Nem tudtam, hogy kell feledni,
Megbocsátani és boldognak lenni
És mindent mi jó, félteni...
Nem tudtam, hogyan kell élni.

Most már fogod kezem
Bár félek, hogy elveszítelek
Szorítalak, el nem engedlek
Itt maradsz mellettem.
Szeretlek, szeretlek...

S ha szomorúnak látsz
Csak csöndben ölelj át
S én súgok neked egy vallomást:
Te vagy nekem a boldogság...