Eltévednék

Ablakon nézek ki a havas éjbe

Gondolatok gyötrik elmémet,

Mért ilyen keserves az élet,

Hogy maradni és elmenni is félek?

Veled lenni mért lenne vétek?

Mert a féltékenység tüzében égek...

Hiszen bennem is dolgozik a kétely

Talán, túl sokat kérek és annyit nem érek.

Hiányod fáj, ez az amit érzek,

Nem pótolhat más, még ha nem is érted

Te lettél nekem minden és ha kérded:

Miért? Választ nem tudok rá én se.

Ezért úgy érzem, elfutni, menni kéne...

De egyedül? Az élettől mégis mit reméljek,

Ha nélküled lépek ki az ajtón a télbe?

Eltévednék a szakadó hóesésben.