Félelmeim

Vannak félelmeim. Persze kinek nincsenek? Öreg hiba, ha valaki semmitől sem fél és elhiszi magáról, hogy ő Tökéletes. Én nem vagyok tökéletes, és ezt büszkén is vállalom :)

Mikor kislány voltam, féltem a sötétben. Gyakran kellett egyedül hazajönnöm zeneiskolából és ugye télen hamar sötétedik. Rettegtem egyedül, mindig dobogó szívvel rohantam hazáig. Féltem a sötét szobábam is éjjel, ezért nem igen mertem kimenni a fürdőszobába sem.  Féltem a magasságtól, bár ez a félelmem enyhülni látszott, mikor a 10-dik emeleten laktunk. Még a tetőre is kimertem menni.

Félek a víztől. Ezt részben apunak és keresztapunak köszönhetem, akik mindig "bedobtak" a mélyvízbe. Egyszer keresztapunak majdnem sikerült belefolytani a csegei strandon a vízbe. Tény elég sok vizet nyeltem akkor. Aztán majdnem siekrült belefulladnom Hajdúszoboszlón is a hullám-medencébe. Hasonló élmény ért a nyéki tóban is. Arról az  esetről nem is beszélve, mikor Szolnokon egy matracon, apa beuszott velem a Holt-Tisza közepére és "ott hagyott". Persze csak pár percre, de egy örökké valóságnak tűnt. Na és persze ott van a tiszaújvárosi strandon történt csúszdás balesetem is, amikor nem valami jól érkeztem meg a vizbe... Volt pánikolás rendesen.

Vannak más jellegü félelmeim is. Például, hogy egy új társaságba, nem fogadnak be, nem vagyok eléggé érdekes mások számára, hogy csúnyának és butának találnak. Hogy értéktelen ember vagyok, hogy semmit sem fogok elérni az életben, hogy nem teszek le semmit az asztalra, hogy nem hagyok nyomot magam után. Félek a kórháztól és a fogorvostól, a vizsgáktól, a halaktól, a csalódástól és az elutasítástól...

Volt idő mikor féltem kimondani azt, hogy: Szeretlek. Ma már ettől nem félek, mert az aki a legtöbbet jelenti nekem a világon, megtanított rá, hogy kimondjam. Ugyanakkor félek kimutatni az érzéseimet. Félek, hogy túl sokat adok és ezzel elijesztem, azt akinek adnám. Félek attól is, hogy nem eleget adok... Félek attól, hogy félre értik szándékaimat... Félek attól, hogy elvesztem szeretteimet és nem tartozok senkihez. Félek a magánytól... Látod, én is mennyi mindentől félek? De nem engedem, hogy eluralkodjanak fölöttem ezek a félelmek.