Számvetés

Őszintén, mindig csak őszintén. Szavak és nevek, de mögöttük érzelmek állnak. Az együtt eltötltött idő, a hajnalakba nyúló beszélgetések. Szavak, amiket most próbálok mondatokba formálni, nevek, amiket ki fogok írni, akár tetszik egyeseknek, akár nem. Érzelmek, amik mind ezt most íratják velem. Szeretet és csalódás. Barátok, akik eltűntek... Barátok, ha ugyan azok voltak... de én mindegyiket nagyon szerettem tiszta szívemből. Ki merem jelenteni, hogy olyan barát, aki így tud szeretni nincs, azt viszont nem tagadhatom, hogy lehet jobb barát nálam. Érdekesebb, viccesebb, menőbb... nos mind ez nem én vagyok. Én az a barát vagyok, akire lehet számítani, aki mindig jön ha baj van, aki meghallgat, aki segít és aki szeret... de azt nagyon. Én az a barát vagyok, aki jó ha kéznél van, akit lehet haszálni, teletölteni panasszal, kicsavarni és eldobni, aztán többé feléje sem nézni. 

Itt ülök az emlék falam előtt és nézem... mindenkitől van rajta valami kis emlék... Emlék, épp ez a baj, mert a kapcsolatok megszakadtak. Amúlt romjai... el kellene takarítanom mindent... Gondolkozok rajta, hol hibáztam... talán ott hogy mindig magamat adtam és szerettem, ott hogy nem játszottam el a menőt, vagy nem voltam elég figyelmes? Én változtam vagy ők? És ha én, akkor miben, hogyan? Keresem a válaszokat, nagyon szeretnék válaszokat kapni... ha valakiben van annyi, hogy válaszolna... egy névtelen megjegyzés is megteszi, de mondja meg, miért történtek így a dolgok... de gondolom, úgy sem ír senki... Nem szoktatok, talán túl nehéz néhány billentyűt leütni. Mindig vártam, hogy írtok pár kedves szót a postjaimhoz, annyira sokat jelentett volna, de hát megint csak túl sokat szerettem volna...

Barátok... Ott van például András, aki a legjobb barátjának tartott, de sosem engedte, hogy leírjam a nevét... akit a legjobban szerettem és a legtöbb bántást kaptam tőle. Nagyon megváltozott, nem hiszem, hogy valaha még barátok tudnánk lenni. Alex, akit szintén barátomként tartottam számon, elárult, pedig tőlem bántást sosem kapott, ha mélyen magába nézne és elgondolkozna akkor rájönne, mindig ott voltam, mikor szüksége volt rám, mindig meghallgatam, akár éjjel 3-kor is... Hogy lehet ilyet elfelejteni? Hol hibáztam, hogy így eláruljon? Dori, aki igyekezett mindent összekavarni, csupán mert féltékeny volt rám, nem törődve, hogy mit tesz, hogy én mit érzek... ahelyett, hogy helyre hozná a dolgokat, inkább még jobban megkavarta. Mindig figyeltem rá, szerettem, ha kellett helyre hoztam a lelkvilágát, ha összeveszett Alexel, mindent megtettem, hogy kibéküljenek, vigasztaltam, tanácsokkal láttam el és ugyanezt megtettem Alexért is. Mindig barátként viselkedtem velük. Igen, bevallom, hiányoznak mind a ketten, elfogadtam és szerettem őket a hibáik ellenére is, de ők még is bántottak. Úgy érzem nem nekem kell bármit is cselekednem ez ügyben, nekik kell végig gondolni és felérni ésszel, felnőttként kezelni a dolgokat. Csilla, vele sosem volt problémám, nagyon jól éreztük magunkat, csak éppen eltávolodtunk egymástól, nem nagyon beszélgettünk és ez igaz Mary-re is. Régen nagyon jól el voltunk, aztán valahogy nem találtunk közös témákat. És Beni... igen ott én hibáztam, bár az a barátság már amúgy is nagyon haldoklott, egyszerűen nem voltam eléggé érdekes, színes egyéniség a számára, de ő nem is hiányzik. Vannak még emberek, akikkel sok időt töltöttem, de nem nagyon hiányoznak, ezért őket nem is említem, szóra sem érdemes...

Barátok. Ervin, aki a táborból is küld nekem sms-t, aki képes akár felhívni is, hogy hogy vagyok, annak ellenére, hogy Szlovákiában!!! lakik. Ő keres annak ellenére is, hogy már vagy 2 hónapja nem jó a gépe, de azért beszélünk lehetőségeinkhez mérten. Lici, aki most ugyan kissé elfoglalt, de érzem szeretetét és ragaszkodását. Ha vannak is problémáink képesek vagyunk megbeszélni, de nem kell félnem attól, hogy eláruljon, tudom benne bízhatok. Nittáról csak azért nem írok, mert vele egészen különleges baráti szál köt össze, amit nem tudnátok megérteni. Dávid, helyesebben mondva Dávidom! Hát őt most elkpata az alkotási láz, de nem súlyos a betegség. XD Egyik legjobb barátom, similisem, rokonlelkem. :) 

Geb, . Igen, Drágám külön hasábot érdemel, mert ő több egy barátnál. De gondolom, nem kell magyarázni, hiszen látjátok a kis chaten :P;) Igen, ő "A" Szerelmem, de nem csak a szerelmem, hanem "A" legjobb barátom is. 2 in 1. :D hihetetlen... látjátok? Rossz kedvem van, mégis elég csak rá gondolnom és már mosolygok. Nincs gond és baj, amit együtt ne tudnánk megoldani.:) Már az boldoggá tesz, hogy létezik...:$(L)

Nos... itt ez az emlék fal... rossz ránézni... nem tudom, mit kezdjek vele. Lebontsam? Fáj látnom, egyes dolgokat rajta... lebontsam és építsem újra, ezúttal tényleg csak azok kerüljenek fel rá, akik megérdemlik? Gondolkozom mit tegyek... tudom, hogy hiába várom, hogy akár névtelenül is de írjon valamelyikőtök, nem nagyon volt rá példa eddig sem. Majd lesz, ahogy lesz... végül is már így sokkal könnyebb, hogy kiírtam magamból... egy darabig legalább is. Szeretném végleg letudni és a helyére tenni a dolgokat.