Tisza

Néha zavaros, kusza, rendszertelen...

Partja ráncos, öreg, élettelen...

Néha titokzatos, mesés, sejtelmes...

Néha szomorú, magányos és reményvesztett...

De a felhők fölött mindig kék az ég...

És a fák alá is bejut a napfény...