Valamit visz a víz, gondom, bajom, múltam...
Valami úszik az árral, talán már el is múltam
Talán még nem késő élnem, és boldognak lennem,
Talán még nem rontottam el, mindent teljesen
Talán van még remény és újra kezdhetem,
Talán még nekem is lehet szeretnem.
Valamit visz a víz, talán egyszer majd befogad,
De addig messze sodorja, sóhajom s hangomat...
Valamit visz a víz, valami tisztát, fényeset,
VálaszTörlésOlyat, aminek fényébe a szív is megremeg.
Kis palack úszik a Tiszán, benne papírcsomó:
Egy kis levél, s belegyűrve egy barna hajcsomó.
A levél így szól: "Drágám, Te, aki rettegve élsz,
Te, aki aggódva mosolyogsz, Te, ki nagyon félsz!
Nyugtot találjon a szíved, hisz mellkasom alatt
Dobog, melynek védi páncélja s örök akarat!
Szerelmes láng öleli körül, fényem nyugtot ád!
S idővel újra láthatom majd arcod mosolyát!
A harcot együtt vívjuk majd meg, páncélod leszek,
Csak kérlek, hidd el, tudd, hogy csakis Téged Szeretlek! (L)