Én vagyok :)

Jó volt ez a hét. Panaszra nincs okom, pedig úgy érzem emiatt van egy kis hiányérzetem! :D Nem tudok panaszkodni, mert minden jól alakul. Annyi minden jó történt, hogy nem is emlékszek mindenre, már gondoltam rá, hogy bővítenem kellene a memóriámat, hogy több információt tudjak befogadni és feldolgozni! XD Na de félre a komolytalansággal... Ezen a héten kaptam meg életem legszebb ajándékát Édes Páromtól, Grifftől, egy dalt, amit ő írt. Annyira boldoggá tett vele, hogy szavakat nem találok rá. Amint az idő lehetővé tette, el is vittem öreg, szőke barátnőmnek megmutatni, neki is nagyon tetszett. :) Most ezen a héten a szokottnál többet voltam nála beszélgetni, egyszerűen, muszáj volt ilyen sokszor meglátogatnom, olyan türelmesen hallgat meg mindig, igazán jó barát, és bölcs is. No persze már sokat élt, sokat látott. Pénteken délután boldogtalan voltam, hogy nem tudtam, kimenni hozzá a rossz idő miatt, de szombaton, amint tudtam igyekeztem hozzá és kicsit olyan volt, mintha Griffem is ott lett volna velem, amikor felhívtam. Ma meg ebben a csodás délutáni napsütésben, külön élmény volt nála lenni. Látni mennyire boldog, féktelen jókedvéd, ragyogását... igazán bőbeszédü volt most, biztatott, hogy ne féljek, minden jól fog alakulni... én meg megígértem neki, hogy majd Griff is el fog jönni hozzá és akkor majd ketten beszélgetünk vele. :)

Boldog vagyok és ez azon is látszik, hogy kezdek visszatalálni régi önmgamhoz. Vagyis, egyre több minden oldódik fel bennem, amiket elnyomtam. Igen, merek Bolond lenni, merek újra felszabadultan hülyülni. Dávid szerint kezdek olyan lenni, mint Griff, szerinte egyformák vagyunk. Nem, nem egyformák, Egyek vagyunk. Másfelől én mindig ilyen voltam, csak ugye, mint mondtam elnyomtam magamban... és most Drága párom előhozza belőlem. Nem véletlen ragasztotta rám Gréti anno az "Éretlen" becenevet, mert ahogy monda: "Emő te olyan zöld vagy!" Nos ennek köszönhetően van pár áldozata agymenésemnek, főként Dávid, aki már jól kivan tőlem! :D Még jó, hogy Drágámat nem riasztom el a hülyeségeimmel, meg azzal hogy túl sokat beszélek... néha összefüggéstelenül, lényegtelen dolgokról... de ha egyszer olyan jól esik, hogy beszélhetek... :$ Olyan jó érzés, hogy lerázhatom láncaimat és szép lassan, minden, de minden ami hozzám tartozik, amitől igazán ÉN vagyok, felszabadul bennem. Hát, Emőke... Üdvözöllek az életben!

Csak ettől a feledékenységemtől szabadulnék meg... írni akartam még valamiről, de kiment a fejemből. Egyébként nagyon igyekszem én is úgy élni, hogy hasznosnak érezzem magam és tartalmasak legyenek a napjaim, már mint a lehetőségeimhez mérten, de azért haladok. Leginkább megreformálok dolgokat. Például készül a kisszobám, újradizájnoltam a biciklimet, kevesebbet ülök a laptop előtt, többet mozdulok ki, próbálok jó segítő lenni, és jobban figyelni a barátaimra... remélem ez a két utóbbi azért észrevehető! :) Hát hogy mennyire szembetünő ez a változás -amit én nagynak érzek- majd letesztelem tesómon, jövőhéten találkozok vele és akkor majd kiderül! :Ö Addig is... ööö nem tudom, addig is bátran Bolondozok tovább?!

Újra dizájnolva. Lila-fekete, nem nagy szám, de azért egy lánytól nem rossz! ;)