Látogatás

Még messze járt, amikor észre vette fiatal barátnőjét közeledni feléje lila biciklijén. Arca ragyogott, hosszú vörös haja lobogott a szélben, ahogy száguldott lefele a lejtőn, s a kanyarokat jókedvű széles ívben véve gurult egészen az út végéig. Szabad volt, élvezte szabadságát és ez látszott egész valóján. Az idős hölgy megvárta, amíg odaért hozzá, majd nyugodt, lágy hangján köszöntötte látogatóját.

- Üdvözöllek Kedvesem! - mondta és tűnődve tanulmányozta barátnője vonásait - Most valahogy más vagy... történt valami?

- Nos, így is lehet mondani... - felelte a vendég, majd leült a szürke padra, ami állandó helye volt, mikor vendégségben járt itt.

- Titokzatos vagy... Sőt, mást is látok rajtad! Rengeteg változást... mi volt veled az elmúlt hónapok alatt, amíg nem láttalak?

- Jól látod a változást - mosolyodott el a lány sejtelmesen - megismerkedtem valakivel...

- Jól gondolom, hogy férfi az illető? - kacsintott az idős, hölgy.

- Előtted nincsenek titkok? - pirult el a vendég.

- Sokat éltem, sokat láttam! - mondta bölcsen a szőke hölgy - rögtön láttam rajtad, szinte ragyogsz, kivirultál. Mesélj róla! 

- Hát... tudod, ő... egyszerűen csodálatos... Most sorolhatnám rengeteg jó tulajdonságát, de félek, hogy 1000 év kevés lenne rá. Mikor mosolyog...

- Igen?

- Kisüt a nap, eltűnnek az égről a felhők, mikor beszél hozzám, szavaitól hevesen dobog a szívem...

- Elég! Elég! Elég! Értem én... Te szerelmes vagy! - kiáltott fel meglepetten a szőke hölgy! - Boldog vagy?

- Még soha ilyen boldog nem voltam! - sóhajtott nagyot a vendég - alig tudom elhinni. Én nem tudtam, hogy létezik ilyen, hogy lehet ilyen mélyen Szeretni... még sosem éreztem így. 

- Hidd csak el, Kedvesem! Jó téged Boldognak látni, kijárt már neked. - mondta szeretettel az idős hölgy - igérj meg nekem valamit!

- Mit szeretnél?

- Hozd el hozzám őt is, szeretném megismerni azt, aki Téged ennyire boldoggá tud tenni!

- El fogom hozni vendégségbe hozzád, de hamarosan majd úgy is állandó vendéged lesz ő is! De most mennem kell! 

- Boldoggá tennétek! Mikor látlak újra? - kérdezte szomorkásan az idős hölgy, bánatos volt, amiért csak ilyen rövid ideig maradt kedves vendége.

- Amint tudok jönni fogok és majd tovább maradok! Jól éreztem magam most is nálad!

- Örülök neki! És mesélj majd róla megint!

- Mesélni fogok! Ahogyan neki is mesélek sokat Te rólad! - ígérte a vendég, majd felállt a padról és a biciklijéhez sétált. Mielőtt elindult volna, még búcsúzóul barátnőjére nézett - Viszlát, hamarosan megint jövök!

- Viszlát Kedvesem! - búcsúzott az idős hölgy és mosolyogva integetett a távozó vendége után, majd játékosan megrázta szőke haját, amelyen megcsillant a napfénye, mint már annyiszor az évszázadok során, amikor jókedve volt.

Geb-nek.