"Megjött az Ősz, s ecsetét elővette,
Tarka színeket festett a falevelekre.
Sárgát kavart, hol gyönyörű vöröset
Rajzolt sok-sok apró narancsos köröket.
Szebbnél szebb színek olvadtak egymásba,
S lett az erdő a szivárvány pompás földi mása."
"Ökörnyálból ezüst fonódik,
zizegnek a sárga levelek.
Gyönyörű ősz van!
Minden csendes, megelégedett."
Minden csendes, megelégedett."
"Zöldek még a fák, a bokrok
Pompázatos látványt nyújtva
Megvan még, a zöld korona
Még nem bóklásznak az avarba "
"Nap sugarát szűk marokkal mérik,
harang kondul a domb tetején.
Őszi lankán édes szőlő érik,
nem éhezik már,
a seregély."
Olyankor ősz lesz: vágyak, álmok ősze.
Halkan peregnek, mint a levelek.
Gondolataimba az őszi szellő
Belesimogat, s Téged nézlek, Kedves,
Fényben izzó behunyt szemhéjam alatt.
- Hova mész falevél?
- Oda, hova visz a szél.
- Honnan jössz falevél?
- Fa ágáról hoz a szél.
- Fázol-e falevél?
- Hideg bizony ez a szél!
- Szállj tova falevél!
- Röpülök, ha fúj a szél.








Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése