Életjel féle, mert túl sok időm nincs mostanság :)

Éppen ideje, hogy életjelet adjak magamról. Végre kezdődnek a dolgok a helyükre rázódni, egyetlen probélmám van csak, hogy NINCS IDŐM SEMMIRE! Vagy én akarok túl sokat vállalni, vagy tényleg kevés 24 óra, egy napba. Tény, hogy sok mindent akarok csinálni és sok mindenre nincs időm, de most amúgy is inkább az ajándék készítésre koncentrálok, Griffem számára, születésnapja alkalmából. A két Dáviddal közlöm, még mindig titok, hogy mi lesz az! Annyira, hogy még én is meg fogok lepődni rajta, aha kész lesz. Pláne azon, hogy kész lesz! :D

Nagyon hiányzik mama, de már kezdem megszokni, hogy nincs többé. Nélküle minden más, most már csak magamra van gondom, csak magammal kell törődnöm... kellene! Mert hát nem nagyon teszem. Szokás szerint, minden és mindenki más fontosabb, mint én magam, és nem figyelek oda az apró jelekre, aztán meg csodálkozom, ha beteg leszek. A múlt héten végig valami ronda megfázással küzdöttem, eléggé makacs volt, nehezen jöttem ki belőle, aztán vasárnap hajnalban meg az ügyeleten kötöttem ki, mert éjjel begörcsölt az epém egy szelet pizza miatt. Mert hát túl nehéz ételnek bizonyult nekem a pizza, a doki is csodálkozott rajta, hogy annyitól nem lett volna szabad. Persze azt nem mondtam neki, hogy nagyon keveseket ettem az elmúlt napokban... meg ugye a stressz is... Na az egészségemről ennyit is.

De ezektől a betegségektől eltekintve, jól alakulnak a dolgaim. Végre el tudok aludni este, végig alszom az éjszakát és reggel magamtól ébredek, nincs szükség ébresztőre. Azért a biztonság kedvéért bekapcsolom!!! Pihent vagyok és nyugodtabb, nem úgy, mint ahogy általában ősszel lenni szoktam. Ilyenkor már javában gyötörne az aluszékonyság és a fejfájás dömping, erre most telve vagyok energiával. Olyannyira, hogy nem birok egyhelyben ülni, muszáj mindig valamit csinálnom. Ezért kérem gyakrabban Griffemet is, hogy skype-oljunk, hogy közben tudjak kreatívkodni is. Meg azért is, mert szükségünk van arra is, hogy kettesben legyünk és kettőnkkel is foglalkozzunk, ne mindig csak mások ügyeivel. Mert én is igénylem a törődést és ő is. Arról nem is beszélve, hogy nekem mindig ünnep hallani a hangját és a webcamon látni őt meg a legnagyobb ajándék. :$ Hajj, de nagyon SZERETEM!!!(L)

Szóval, jól vagyok, elfogadtam, beletörődtem abba, hogy mama már nincs. Az élet megy tovább és nem vagyok egyedül. Többé már nem. Boldog vagyok, ahogy soha még és ez hihetetlen erőt ad nekem, ahhoz hogy rendben csináljam a dolgaimat. Remélem, jól is csinálom.! :)