Minden okkal van?

Korán keltem. 6:20-kor már fent voltam. Akár hogy próbáltam vissza aludni, nem ment, pedig fél 1 volt éjjel mire elaludtam. Nem ment az alvás, tehát fogtam egy könyvet és olvastam. Nagyon nem szeretem ezt az óra átállításdit. Reggel még nagyon indokolatlan számomra ez a világosság, nincs még szükségem rá félig éber állapotban, este viszont annál inkább. Ehelyett már korán sötét van... pedig épp akkor szeretnék éledni és tevékenykedni. Depissé tesz ez a korai sötétedés. Fényt akarok! FÉNYT!

Ohh, igen. Fényt kellene gyújtani az emberek elméjében is. Elkeserítő, ahogy élnek bele a világba és közük sincs az ÉLET-hez. A minap is az a szőke az orvosi rendelőben... Nos unom a várakozást és ezért érdekessé teszem magamnak. Figyelem az embereket. Most a szőkét, aki kirakja a melleit. Persze minden szem a dekoltázsára szegeződik... Hűha, a hús látványa! Persze azt senki sem veszi észre, hogy a szemei üresek, az arca sötétségről árulkodik, hogy nincs benne semmi. Tudatosság is kb annyi, mint egy Borg-ban. Sajnos elég sok ilyen Borg van közöttünk. Néha eltűnődök, hogy képesek emberek így élni. Szánnám őket, de szánalom helyett csak csalódást és szomorúságot érzek. Lehetne ez másként is. És igen, ott van az a dolog, hogy persze mindenki a szőkét bámulja, én meg ott állok észrevétlenül a sarokban, a kutya sem törődik velem... Egészen addig, amíg információra nincs szükségük, vagy éppen valami vicceset mondanak és kell valaki, aki érti a viccet és cinkosan összenézhetnek vele. Na ez vagyok én. Akkor már ott vagyok és szőke felejtős lesz, ekkor kezdem szánni, hogy mennyire nincs jelen, mennyire süllyed el a posványban, zsugorodik egyre összébb. Hiába a divatos ruha, a trendi műköröm(amivel jelzem egy papirzsepit nem tud akadálymentesen szétnyitni), hiába a festett haj és a smink... erőlködhet bárhogy, nincs jelen. Volt egy 5 perce, ami az övé volt. Ekkor eszembe jut, vajon Boldog ez a lány? Nem. Nem úgy néz ki. Sajnálom őt.

És eszembe jut az elmúlt pár napom. Szörnyű napok, amelyek gyötrelmes önutálatban teltek, éppen az ilyen szőke "tökéletességek" miatt, mert bebeszélem magamnak,hogy ronda és kövér vagyok, szerethetetlen... és azt hiszem, csak akkor lennék szerethető, ha én is ilyen trendi csini lennék, mint ő. A fenébe is! Ekkorát tévedni! Ki a fene érdeklődne irántam, ha egy Borg lennék? Hiszen külsőre tucat lennék, belül meg üres. Maximum programozott: kelj fel, mosakodj, öltözz, egyél, menj ide, menj oda, csináld ezt, csináld azt... Mert ez a trendi, ez a norma, ezt fogadja el a társadalom, de miért is kell törődni azzal, hogy a tömeg mit gondol? Nem az a fontos, hogy én jól érezzem magam a bőrömben és boldog legyek?

Nos kellett nekem ez a pár nap, hogy megértsem igy vagyok jól, ahogy vagyok. És kijelentem, igenis szerethető vagyok. De ehhez kellettek az ilyen "véletlenek" mint például ez a szőke. És kellett a könyv is, amit már nem is tudom hanyadjára kezdek el olvasni. Találd meg életed értelmét, fogadd el önmagad és elnyered a teljes lelkibékét és élj ezek szerint. Légy nyitott mindenre, figyeld a jeleket és az üzeneteket, a "véletleneket" melyek nem hiába csöppennek az életedbe. Ezek válaszok a ki nem mondott kérdésekre, gyötrelmeinkre, kétségeinkre. A Mindenség reagál ránk, csak vegyük észre ezeket a jeleket és értelmezzük őket, ismerjük fel jelentésüket, üzenetüket. Ez az első lépés a tudatosság felé. S bár az emberek hívják ezeket a dolgokat "véletlennek" azért tudjuk: véletlenek nincsenek. Minden okkal van jelen az életünkben. Ezek a dolgok visznek előre minket. Én így gondolom, de persze lehet vitatkozni velem ;)