2010 - Mi történt velem az elmúlt évben?

Boldog Új Évet Kívánok Mindenkinek! - és ezzel túl is vagyok a kötelező formaságokon és térjünk  át a következő tőlem megszokott dologra: az Évértékelésre. Milyen volt 2010? Mit hozott számomra? Tartogatott jót és rosszat is? Igazán mozgalmas, eseménydús év volt számomra. Igen, tartogatott számomra sok rosszat, megpróbáltatást, szenvedést, könnyeket... de ugyanakkor még több, örömöt, boldogságot, változást és Szerelmet!

Január - Az utolsókat rúgta egy barátság, ami számomra nagyon fontos volt. Talán túlságosan is kapaszkodtam beléje, talán túl sokat is képzeltem beléje... Túlságosan is nagy szükségét éreztem, hogy legyen egy igazán jó lelki barátom. Rá kellett jönnöm, hogy ez a barátság már nem működik... tudtam ,hogy csak ámítom magam, de még nem álltam készen az elszakadásra, görcsösen kapaszkodtam beléje, miközben egyre magányosabbnak éreztem magam...

Február - ...és ez az elviselhetetlen magány vitt emberek közé, hogy ne legyek annyira egyedül. És így ismertem meg egy igazán jó barátot Dávid személyében. Meglepődve tapasztaltam, hogy milyen hamar megtaláltuk a közös hangot és milyen jól is érezzük magunkat együtt. Pláne, hogy együtt depiztünk és próbáltunk segíteni egymásnak.

Március - Dávid elérkezettnek látta az időt, hogy megismertessen legjobb barátjával, aki szerinte tudna segíteni nekem, hogy kijöjjek a depiből. Hamarosan meg is kaptam első e-mail-emet Grifftől és... ahogy sorait olvastam azonnal beleszerettem. Nem akartam szerelmes lenni, tiltakoztam ellene, makacskodtam, de ahogy hétről hétre, egyre izgatottabban vártam a leveleit, tudtam "elvesztem", megadtam magam ennek a gyönyörű érzésnek.

Április - Fülig beleszerettem Griffbe, minden gondolatom ő volt, titokban az Ő fényképét nézegettem, egyedül csak Lici tudta, hogy reménytelenül szerelmes vagyok. Reménytelenül... mert én azt hittem, hogy Griff sosem szeretne engem... Ezt hittem és közben fogalmam sem volt róla, hogy mind eközben ő is pont ezt gondolja, ezt érzi velem kapcsolatban... Így hát mindketten titkoltuk egymás elől az érzéseinket, még túl is bonyolítottuk a dolgokat...

Május - annyira, hogy miközben őrülten szerelmes voltam Belé, egyre keserűbb lettem, egyre jobban hittem, hogy sosem lenne közöttünk semmi, hogy sosem viszonozná szerelmemet. Éppen ezért nem akartam elmondani neki, hogy mit érzek iránta, mert nem akartam elveszíteni a legjobb barátomat, akivé lett. Pedig ebben az időben már eléggé rendesen kaptam tőle a jeleket, amiket én nem tudtam felfogni, vagy nem mertem... annál is inkább mert időközben ő egy másik lányról kezdett nekem beszélni... Ekkor határoztam el, hogy fájó szívvel is, de le kell mondanom Róla, erről a szerelemről, és csak barátként gondolnom Griffre. Nem sikerült. Valahányszor a másik lányról beszélt, dühödten kiabálni lett volna kedvem: De hát én SZERETLEK! Hagyd azt a lányt, vedd már észre, én itt vagyok Neked! Csak Neked, Csak Érted!!! - Nem mertem. Féltem. Féltem, hogy valami őrültséget követek el, amivel örökre elveszíthetem őt. Akkor viszont felednem kellene, mert így megőrülök! Írtózatosan nagy butaságot követtem el... beleugrottam egy kapcsolatba, azt gondolva, majd ez segít feledni... Egy hétig áltattam magam! Egy hét múlva számoltam be egy levélben Griffnek, erről az egészről, aki miután olvasta levelem, azon nyomban felhívott. Bár ő próbált bolondozni, bohóckodni, a hangja elárulta csalódottságát és fájdalmát. Attól a pillanattól tudtam, hogy SZERET!

Június - Tudtam, igen... de azt hittem, hogy most már végleg elrontottam mindent, csalódott bennem és lemond rólam... Ehelyett, ő egyre többet keresett, egyre több jelet hagyott nekem, de még mindig féltem. Féltem, hogy félre értem, féltem, hogy csak álmodom, képzelem az egészet... Egészen addig, amíg már annyira nyílvánvalóvá vált szándéka, hogy még Dávidunknak is feltűnt! :D Ez után már egyikünk sem titkolhatta tovább és nem is akarta titkolni szerelmét. Megtörténtek a nagy vallomások, és ezután kezdett csak igazán Dobogni a Szívünk. ...Ebben a hónapban tért vissza életembe HeDávid is, akivel ezúttal sokkal jobban elmélyült a barátságunk, megismertettem Griffel és Dáviddal is és így váltunk egy családdá együtt.

Július - A gyötrődés hónapja. Egyre jobban és jobban szerettem Griffemet és egyre jobban és jobban kínzott a lelkiismeretfurdalás, hogy nem voltam igazán őszinte vele, valamit nem mondtam el Neki...

Augusztus - ...egy hónap gyötrődés után végre megvallottam minden titkomat. Felkészültem arra, hogy elvesztem őt örökre, amiért hazudtam. De valahol tudtam, bíztam benne, hogy annyira Szeret, hogy megbocsát nekem egy ilyen bűnt.

Szeptember- Megbetegedett mamám. Újra félelem költözött a szívembe, de Griffem végig velem volt és fogta a kezem, biztatott és segített mindenben. Reményt adott. Tudtam, hogy nem vagyok egyedül és ez adott elég bátorságot, hogy szembe merjek nézni azokkal a nehézségekkel, amik még csak eztán fognak várni rám...

Október - Bármennyire is tiltakoztam magamban ellene, harcoltam mások véleményével, nem győzhettem. A hosszú betegség után mama meghalt. Azonnal Griffhez fordultam segítségért. Fogta kezem, egy pillanatra sem engedett el. Csak neki köszönhetem, hogy átvászeltem ezeket a nehéz napokat és heteket.

November - Ez a hónap hozta az igazi változást. Ki kellett lépnem a nagy világba és megállnom a saját lábamon. És ebben a hónapban veszítettem el Pimpikémet is. Ismét csak Griffem nyújtott segítő kezet és vigaszt nekem, végig mellettem állt és bátorított. Egy pillanatra sem engedte, hogy elhagyjon erőm és feladjam. Így győzedelmeskedtem, neki köszönhetően, az ő feltétlen szeretete és bizalma adott erőt mindenhez.

December - A csoda hónapja. Miközben felrúgtam mindent, ami eddigi életemhez kötött, miközben azt hittem ez lesz életem legrosszabb, legrémesebb karácsonya... eközben megéltem a legnagyobb csodát, ami velem történhetett. Griffel az elmúlt 10 hónap alatt csak egyre mélyült és erősödött a szerelmünk és ez még csak erősebb lesz. Végre elérkeztünk arra a pontra, hogy többé már nem kételkedünk, el merjük hinni a csodát, ami velünk történt, fel tudjuk fogni, hogy másikunk szeret... De még mennyire SZERET!

Mi vár rám, ránk 2011-ben? Még nagyobb változás, de erről még egyelőre nem akarok beszélni. Fel vagyok készülve rá és tudom, hogy sikerülni fog minden tervünk. Nem kételkedem többé semmiben. Mi egymáshoz tartozunk és ezt senki sem kérdőjelezheti meg! Kiáltuk a próbákat, bizonyítottuk, hogy mindig, minden körülmények között egymásért vagyunk... és ez így is lesz örökké!