"Kicsim, ne haragudj, csak azért nem szeretlek most még jobban, mert nem lehet már ennél jobban szeretni valakit."
A fenti idézet József Attilától származik. Én itt és most kijelentem, hogy nem értek vele egyet. Lassan már 1 éve, hogy Szeretem Griffemet, és ahogy telnek a hónapok, hetek, napok, órák és percek én még jobban, még erősebben Szeretem. Lehet ez? Bármennyire is hihetetlen, igen, lehet! Minden nap, egyre erősebben, túlcsordulva, kifogyhatatlanul.
Azt mondtam, hogy 1 éve szeretem? Nem igaz! Öröktől fogva a szívembe él. 12 éves cserves kamaszlányként tudtam, hogy ő valahol vár rám, tudtam, hogy létezik, tudtam hogy el fog jönni hozzám... mert láttam őt. Láttam álmaimban, ismertem már őt, emlékeztem rá. Ő a lobogó hajú hősöm, bármennyie is tagadja, tiltakozik ellene, be kell látnia, hogy még önmagát is képes volt legyőzni. Hős Lovagom, aki kiszabadított sötét toronyszobámból, ahol elzárva éltem életem. Hősöm, aki mindennel és mindenkivel szembeszállva, dacolva észérvekkel, ármánnyal, sötét árnyakkal, harcolt értem. Ő töretlenül haladt előre, nem hagyta, hogy letérítsék az útjáról, küzdött értem, kettőnkért, a szerelmünkért. És mint bátor Hős Lovag, győzedelmeskedett! A királylány szívét, már akkor elnyerte, amikor először írt üzenetet neki, s most már kitartásának köszönhetően egészen az övé.
Elbűvöl inteligenciájával, tudásával, bölcsességével, szeretetével, elolvadok mosolyától, huncut kacsintásától és elvarázsol hangjával, mikor énekel. Gyönyörű hangja van és csodálatos dalokat ír. Nem, nem tudja ezt elhinni, pedig én annyira nagyon büszke vagyok rá! Nem vagyok elfogult, ez az igazság. Imádom humorát és történeteit, azt hogy mindig mindenre tud megoldást, mindig meg tud nyugtatni, ölelésében biztonságban érzem magam... jaj annyira sorolnám még! Hát igen szerelmes vagyok, de akkor is tudom, hogy a ő a legtökéletesebb ezen a világon számomra! Már abba beleremegek, hacsak rágondolok, ha pedig velem van, szárnyalok, lebegek, beleveszek ölelésébe. Szeretem, és ezt szavakkal kifejezni nem tudom. Szeretem, jaj... NAGYON SZERETEM!♥♥♥
Szépséges Királykisasszonyom!
VálaszTörlésMindannak, amit írtál, fele sem igaz rám, de roppantul jól esik! :$ Nem vagyok hős, nem vagyok lovag, nem vagyok harcos... csak egy szegény vándor vagyok, aki egyetlen erényének azt a kitartást és töretlen hitet mondhatja, amivel előrejutott Hozzád! :$ Olyan Csodálatos vagy, olyan Tökéletes, olyan Ragyogó, olyan Gyönyörű, hogy Érted a világ összes démonjával megküzdenék!
Te vagy az Angyal, ki megjelentél oly sok álmomban, hogy tudasd velem Létedet, Szerelmedet! Elbűvöltél minden éji jelenéseddel, s végül beleszerettem ezekbe a jelenésekbe! :$ Minden éjjel vártam üzenetedet! Sóváran szívtam magamba tavaszi szellővel érkezett illatodat, hogy megorrontsam, merre kell mennem! Éveket, évtizedeket, évmilliókat vártam a jelre, az irányjelzőre, s azalatt az idő alatt, amíg vártalak, jéggé fagyott gyenge szívem. Hideg sötétség szállt meg, foglyul ejtve érzéseimet, hitemet, s ezzel életemet is... azt hittem nincs remény...
... amikor hirtelen újra érezni kezdtem! :) Igen, tudom, hogy itt vagy valahol! Itt vagy, és... jó Ég... segítségemet kéred! Döbbenten ragadtam pálcát, és eldöntöttem: akármivel kerüljek szembe, egyetlen jelszavam lesz: "MINDENT ÉRTED S A SZÍVEDÉRT!" :$ És százával jött az ellenség: félelem, féltékenység, nyugtalanság, zavarodottság, öngyűlölet áldozatává lettem. De éreztem, ahogy szép lassan felolvad szívem! :) Lepattantak róla a vaspántok, feltárult lakatja, s újra működni kezdett! Egyetlen mosolyod, egy kacsintásod, egy pici kuncogásod újra működésbe hozta a fáradt szerkezetet, s az azóta is tökéletesen, erősen dobog! :$
Élni kezdtem, s már nem tudtam visszafogni a folyamatot! Nem, hősiesen (és ez tényleg hősies tett volt, hisz tudod, mennyire féltem) átadtam magamat a Szerelemnek, átadtam magam Neked! :$ Megbántam? NEM! Sőt, egész életemben - úgy érzem - ez volt a leghatalmasabb döntésem: átadni magamat a Csodának, vagyis NEKED, Szépséges Hercegnőm! :$ A Te Szereteted oldotta fel az átkot, a Te könnyeid tápláltak nektárjukkal, a Te szíved csalogató hívása utasított harcra engem! ♥♥♥ És látod: legyek bár félelem martaléka, én talpra állok! Kergessen depresszióba a féltékenység, én huncutul kacagok! Űzzön kapkodásba a nyugtalanság, én türelmesen várok! Zavarjon tétlenségbe a zavarodottság, én felkelek Érted! :)
Csupán az öngyűlölet... ez az, ami ellen nem tehetek semmit! Kiszabadítottalak várbörtönödből, Mennyekbe küldtem ezer sárkányt, és mégsem vagyok szabad, mert egóm önutálatba taszít... és mindig, mikor úgy érzem, képtelen vagyok harcolni, hozzám lépsz! :O Szemtől szemben, tavaszszemeid útvesztőjébe küldesz! Vállaimba kapaszkodva lábujjhegyre húzod Magadat, és - hihetetlen! :') - valami mágikus életnedvet csepegtetsz ajkaimra egyetlen csókod által! :$ És akkor elmúlik a fájdalom, megszűnik a szenvedés, és felváltja az a csodálatos érzés, amivel még saját egóm sem mer szembetekinteni: A BOLDOGSÁG! ♥♥♥♥♥
Csak Te teszel Boldoggá, csak Te váltasz meg engem, csak Te adsz mézédes csókot, csak Te bűvölsz el mágikus Szereteteddel! :$ S én csak Téged Szeretlek, csak Rád vágyom, csak Érted harcolok tűzön-vízen át, csak Beléd vagyok Szerelmes... és csak Téged akarlak Örök és Igaz Társamul kérni! :$ ♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥
IMÁDLAK, EGYETLENEM!!! :$ SZERELMES VAGYOK BELÉD, NAGYON SZERETLEK!!! ♥(L)♥(L)♥(L)♥(L)♥(L)♥(L)♥(L)♥(L)♥(L)♥(L)♥(L)♥